Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE MAGYARORSZÁG NÉPRAJZI TÉRKÉPÉN Viga Gyula

10. A megye térszerkezete. 1-2: a megye fejlettebb területei (a borsodi iparvidék), 1: agglomeráció, 2: az agglomerációm túlnyúló iparterület, 3: átlagos fejlettségű terület, 4: gazdaságilag elmaradott (hátrányos helyzetű) területek, 5: agglomerációs központ, 6: szubcentrumok ( növekedési pólusok), 7: mikrokörzet központok. Frisnyák Sándor 1994. 42. alapján „paraszti" ízlést és mentalitást eredményez a földdel felszabaduló jobbágy-paraszti réteg számára, másfelől zsellérsorba taszítja a korábbi jobbágy-parasztság alsóbb rétegeit. Ekkor indul meg nagyobb mértékben az iparba, bányába, városba való áramlás is. Ezek a csoportok azonban, különösen a bánya- és iparvidéken kultúrájukban kettős kötődést hordoznak és sajátos kapcsolatot is jelentenek a „hagyományos" paraszti műveltség és munkásság között. A 18-19. század gazdasági és társadalmi fejlődése a korábbi századokétól eltérő szerves területi egységeket alakít ki, bár a természeti tájak továbbra is meghatározói a területi tagolódásnak. A településhálózat, a távolságok, a gazdasági és kulturális központok közelsége vagy távolsága a 19-20. század folyamán, a lassú polgárosodás időszakában is meghatározó marad, s befolyásolja magának a polgárosodásnak a tempóját is. A megye déli része, különösen a Tisza mente a szemtermelés és a - dominánsan - legeltető állattartás területe marad, amihez képest a dombvidék, különösen pl. a Cserehát, szekunder mezőgazdasági erőt képvisel. (A domb-