Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE MAGYARORSZÁG NÉPRAJZI TÉRKÉPÉN Viga Gyula

keztek. A Bükk és a Zempléni-hegység fa mezőgazdasági és háztartási eszközei közönségesek voltak a sík vidéki parasztok kezén. Egyes faragóközpontok ízlése (pl. Cserépfalu, Répáshuta, ill. Regéc, Telkibánya) tágabb körben is hatott. A szövő-fonó háziipar a második világháborúig általános volt, bár díszítményükben, ízlésükben ennek is sajátos központjai alakultak ki (Bükkalja, matyóság, Cigánd stb.). A vizek, elsősorban a Tisza mentén a vesszőfonás termékei készültek értékesítésre, bár vevőkörük nem volt kiterjedt. A 19. század végén Tokajban vesszőfonó iskola létesül, ami a háziipar hagyományait szervezett keretek közé viszi át. A Tisza és a Bodrog mentén gyékényfonó települések szakosodnak (elsősorban Cigánd, Vajdácska, Tiszakarád). A kézművesek, háziiparosok és a specialisták tehát együtt termelik meg azokat a tárgyi javakat, ami - elsősorban az elmúlt két évszázadtól, a lassú paraszti polgárosodás kísérőjeként - az eredeti helyén, még inkább a múzeumi gyűjteményekben fellelhető, s amelyik önmagában és társadalmi funkciójában a tárgyi univerzumot körvonalazza. Az iparűzők jelentős része sajátos kettős műveltség hordozója: nem szakad el a mezőgazdaságtól, s az év egy részében földet művel. Különösen szembetűnő ez a tendencia a 19. század folyamán, amikor a Sajó-völgyben felvirágzik a barnaszénbányászat és vasgyártás, ami másfél évszázadra ipari centrummá teszi ezt a tájat, miközben a bányászok, munkások egy része odahaza továbbra is gazdálkodik, s 9. Miskolc látképe az Avas nyáron a sík vidékre jár aratni. Ez az időszak már egybeesik felöl. Zombori Gusztáv rajza. a paraszti polgárosodás korai szakaszával, ami egyfelől új Vasárnapi Újság, 1862. 9