Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

Nem véletlen, hogy itt, ahol a nemesi eredetű lakosok aránya meglehetősen magas volt, törekedtek a díszesebb épület-megjelenésre. A szándék egyik érdekes dokumentuma az a ház, melynél az utcai homlokzaton az eresz alján egy deszkakivágás-fríz fut végig, rajta lófej, madármotívumokkal. Az egységes kompozíció érdekében a deszka félajtó tetején is visszaköszönnek a díszítések. A mellvédes, faoszlopos tornácok a Taktaközben is szórványosan felbukkannak, Taktabájon, Csobajon. Taktakenézen, Prügyön azonban csak a viszonylag igényesen megmunkált faoszlopok tartják a tető kinyúlását. A Bodrogköz Tiszához közeli felében, például Tiszakarádon, Zalkodon a faoszlopos oldaltornácok mellett az előtornác is előfordul. Az, hogy a lakóépület mindkét hangsúlyos homlokzata előtt tornác van, a Harangodon is tapasztalható, Újcsanáloson, Sóstófalván találkozhatunk velük. A legkorábbiak 1911-ben épültek, de van közöttük olyan is, mely az 1923-as évszámot viseli. A másik díszítési lehetőséget se nagyon használták ki, a csonkakontyos oromzatok többnyire falazottak és vakoltak, mindössze a padlásszellőző enyhíti a felület egyhangúságát. A deszkaoromzatnál Tiszaladányban legfeljebb a két padlásszellőző közötti szívből kinövő kis leveles ág motívum enyhíti a felület egyhangúságát. A díszítőelem egyébként Megyaszón is előfordul, egy 1914-ben készült füstlyukas tető deszkaborításán, 1917-ben hasonló helyen fordított szívet vágott ki egy mester az egyik újcsanálosi házon. A ritka egyenes oromzatoknál is csak az oromháromszög alján lévő kis párkánnyal, vagy a szellőzők alatti hasonló díszítőelemmel éltek, ahogyan ezt Karcsán, Pácinban, Dámócon megfigyelhetjük.