Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

A tüzelőberendezések közül errefelé egyetlenegy sem érte meg napjainkat. Csak egykori rajzok, fényképek idézik föl gazdag formai változatosságukat. Eltűnésük egyben azt is jelentette, hogy a lakóhelyiségekben a meleget többnyire a hordozható takaréktűzhelyek, a csikósparheltek szolgáltatták. Ezek épített változata és a megyétől nyugatra szélesebb körben ismert és használt kályháskemence csak elvétve fordul elő. A tetőszerkezetek ezen a tájon kizárólag szarufásak. A tető formai kialakításánál szintén egy határvonal figyelhető, mely az egyenes oromzatos és a kontyolt nyeregtetők különböző változatai között húzható meg. A Sajó mentén, a Bódva torkolatától délre és Gömörben az egyenes oromzatos tetők az uralkodók. A kontyolt, többnyire kisfüstlyukas forma a Sajótól keletre válik egyre inkább általánossá. A tetőket hagyományosan zsúppal fedték, helyenként, például Alsószuhán, Sajószentpéteren, Kazincbarcikán, Sajóvelezden, Bánhorvátiban zsindellyel is találkozunk. Bánrévén és Putnokon a 19-20. század fordulóján több ház viselt zsindely-, mint zsúptetőt (Dám László-D. Rácz Magdolna 1986.). Szuhogyon, Mályinkán a terméspala fedés is előfordul, anyaguk bizonyára a szilvásváradi vagy nagyvisnyói bányából származott. A cserép is megjelent az épületeken, de annak ellenére, hogy a 19. század utolsó harmadától a poltárinak, Keleméren zsaluzsányinak nevezett kisméretű, hódfarkú cserepet Imolán, Meszesen és Serényfalván is égették, csak szűk körben terjedt el, éppen úgy, mint az utóbbi helyen készített tégla. Eszak-Borsod-Gömör-Torna építményei jobbára utcai homlokzatukon díszítettek (Dám László 1987.). A tornác csak viszonylag későn és többnyire a túlnyomórészt nemesek lakta településeken tűnik föl a 19. század második felében. A Bódva és a Sajó között, a mai országhatárhoz közel eső sávban, valamint a Bán patak völgyében a házak hoszszú, udvari homlokzata előtti oldaltornác a jellemző. Az Aggteleki-karszt kisnemesi falvaiban (Imolán, Ragályon, Zádorfalván, Alsószuhán, Hétben, Aggteleken) a megmaradt épületek tanúsága szerint is csak az 1870-es években kezdődött a tornácok építése. Imolán például 1869-es évszámot visel az egyik ilyen ház. Három egymáshoz közeli faluban, Serényfalván, Sajónémetiben és Centeren a törttornácok is 170-171. Fűrészelt tornácoszlop-kitámasztó díszítések Gömörből. Dobosy László 1992b. rajzai alapján