Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

NÉPI ÉPÍTÉSZET Balassa M. Iván

feltűnnek, bizonyítékaként a kisebb építőközpontok fontosságának. Ezeknek az íves-oszlopos, vagy nem ritkán egyenes záródású tornácoknak kiérlelt egyszerű formájuk van. A kistáj keleti felében, így Trizsen két-, Nyomáron, Bódvarákón háromkaréjos boltívek tűnnek föl a tornácokon, valamiféle kőműves-újítás eredményeként. A fa tornácoknál az oszlopfőknek megfelelően, a tornác feletti párkány, s mellvéd gyakran dús deszkakivágással díszített. Ennek a stílusnak a központja Bánhorváti környékén van, ahol az 1880-as évektől terjednek el nagyobb mértékben. Elsősorban a kőépítkezésű területeken az utcai homlokzat, az oromzat díszítését sokszor csak néhány falura jellemző díszítőstílus jellemzi. A volt tornai, de részben a gömöri részeken egy egyszerű, koszorúdíszítéssel élő megoldás általános. Ezeken a házakon az oromháromszög középpontjá172. Zádorfalva, Kossuth u. 4. ház fürészelt deszkával díszített tornáca. Balassa M. Iván felvétele