Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

„[1904] Májusban Koszta Józsefliez kerültem Abonyba, júliusban azonban már Nagy-Bányára utaztam, ahol Grünwald Béla tanítványa lettem. Itt bontakozott ki tényleges hitvallásom. Atyámmal a körülményekhez képest kibékültem, de egészen soha többé nem tudtunk összebarátkozni. 1905 telén ismét Nagy-Bányán vagyok, kisebb megszakításokkal késő őszig- Édesanyám úgy, ahogy tehette, támogatott megtakarított pénzecskéjéből. 1905-ben festettem »Ciganyok« című képemet, amely megtetszett Ferenczynek. Pesten kieszközölt számomra egy kis ösztöndíjat, amivel aztán Párizsba utaztam. Párizs forrongó művészete sorsdöntő hatással volt fejlődésemre. Az első képek, amik megrázóan hatottak rám (akkor még a Luxenburgban függő) Manet Olimpiája és Balkon című munkái voltak. Ezek hatása alatt készült el »önarckep« című képem. A látottak és hallottak (H. Matisse, P. Picasso, A. Derain, az akkor még szobrász Modigliani és Nadelmann) megrendítették minden hitemet Nagy-Bánya iránt. Visszaérkezve a régi társaságba, éles ellentétbe kerültem a vezető művészekkel s ők annyira megharagudtak rám, hogy barátaimmal együtt a Neo névvel kezdtek gúnyolni bennünket. Később enyhült a vezetők averziója. Már nemcsak én hangoztattam az új elméletet, hanem fiatal barátaim is s hiába használtak föl ellenem mindenféle eszközt (ösztöndíjak megvonását, sőt a társadalmi kiközösítés módszerét is), nem tudtak kijózanítani új meggyőződésemből. Iványi-Grünwald volt az, aki leginkább fölfogta az idők tempóját, s így ő lett a hangadók első megértője. " Boromisza Tibor (1880-1960): Fények és árnyékok (Fenyves enteriőr) 1913. (Mgt) Perlrott Csaba Vilmos művészete. Bp., é. n. [1929]. 11-12