Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Harsányi György Lajos (1887-1975): Liget 1910. k. (Mgt) „Ziffer 1906-ban ment először Nagybányára, Czóbel Béla társaságában, akivel két évvel korábban Pesten, a Japán-kávéházban ismerkedett meg./.../Sokat csavarogtak az utcákon, vitatkoztak kávéházakban, kifejtették nézeteiket, összebarátkoztak. Ziffer mondta, hogy szerzett ugyan valamicske pénzt, de már nincs kedve Hollósyhoz menni. - Te már kész ember vagy - mondta Czóbel -, miért akarsz Hollósyhoz menni [Vajdahunyadra], gyere Bányára, ott nyugodtan dolgozhatsz, s a magad embere vagy. - így kísérte el Czóbelt Nagybányára, aki szobát is szerzett neki a »hochstanz«-on, ő maga abban a házban lakott, ahol később Kádár Géza, illetve annak veje, Vida Géza, a Fűrész utcában. - Ne érintkezzünk mi az itteni piktorokkal - mondta Czóbel -, azok ókoriak. Külön kompániát kell alakítanunk, hiszen másképpen dolgozunk. Zifférnek még csak homályos fogalmai voltak akkor erről a »másképp«-ről. Czóbel, aki a nyarakat 1902 óta Nagybányán töltötte, a posztimpresszionistákért, de főleg Matisse-ért rajongott, s Párizsban a »Vadak« csoportjához csatlakozott. Meghitt barátságuk - együtt is étkeztek - a nyár végéig tartott. Czóbel sohasem beszélt neki érzelmi életéről, intim kapcsolatairól. így adódott, hogy Ziffer, aki szívesen pletykált ismerőseiről, egy festőnőről mondott kevéssé hízelgő dolgokat, s nem tudta, hogy az Czóbel szerelme. Barátságuk ettől kezdve fokozatosan elhidegült. Egy este Perlrott Csaba Vilmosnál voltak látogatóban. Együtt jöttek el, s Ziffer kétségbeesetten panaszkodott, hogy a Hollósy-féle piktúrából már kigyógyult, de az újat még nem fogta fel teljesen. - Te, Czóbel, én nem is tudom, mit csináljak már?! - Akkor lődd főbe magad! " Borghida István: Ziffer-anekdoták. Korunk, 1974. 2. sz. 209.