Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Udvari István: A ruszin-magyar együttélés nyelvi tükröződése Vaszil Petrovaj: Ruszinok című regényében

Amerikából visszatért vagy oda készülő alakoknak, a körülöttük szövődő konfliktusoknak. A mü Csehországban munkát vállaló, vagy oda települő lakosokról is tudósít már. A regényben zsidó, cigány, cseh és magyar alakok is szerepelnek, az utóbbiak megfelelően sematikus ábrázolásban. Az író pszichológiailag meggyőző képet rajzol ruszin és cigány közösségek egymás mellett éléséről, a cigányok bezárkózásáról, a ruszinok elzárkózó, tartózkodó viszonyulásáról, egy ruszin fiú és cigány leány tragikusan végződő szerelméről. A két világháború közötti ruszin falu életének szerves része volt a zsidó kereskedő és kocsmáros, akiknek kitűnő jellemzését nyújtja a szerző. Az eddigiekből is kiderült, hogy Petrovaj Vaszil könyvét haszonnal forgathatják társadalomtörténészek is, azok akik jobban, árnyaltabban szeretnék ismerni a ruszin falvak világát. A könyv néprajzilag is nagyon sok hiteles megfigyeléssel szolgál. FelsőZemplén ruszin falvaiban a szociális létra alsó fokain állók még általánosan bocskort hordtak. A learatott gabonát a gazdák többsége cséphadaróval csépelte ki, általános volt a tatárka vetése... Egy közelmúltban megjelent könyvecske alapján tekintsük át a Petrovajt felnevelő község történetét.

14 A település vlach kolonizáció révén keletkezett, Drugeth Antal és Drugeth György birtokperében, 1543-ban történik először említés róla. A 16-17. századi összeírások soltészeket és pópát rendszeresen adatolnak. A homonnai uradalomhoz tartozó falu népessége a tizenöteves háború során megfogyatkozott. A Labore felső folyásánál fekvő község történetében egyébként is figyelemre méltó a lakosság nagy arányú fluktuációja, a népesség állandó cserélődése. Észak-Zemplén egyéb falvainak lakóihoz hasonlóan Habura népessége is Zemplén vármegye délibb, jobb népességeltartó képességgel rendelkező alrégióiba húzódott le, helyükre Lengyelországból (Galíciából) érkeztek telepesek. A 18. század folyamán a termelőerők számának fokozatos emelkedése figyelhető meg. A Csákyak kezére került faluban lassul a népesség hullámzása. A község monográfusa szerint azonban csak a 19. század első évtizedeiből származó összeírásokban lelhetők fel a faluban ma is ismert családnevek. E megállapításnak némileg ellentmond, hogy Mária Terézia úrbérrendezése idején (1772) a falu bírája az író egyik őse: Petra Petrovaj. További községi elöljárók ekkor egyébként a következők voltak: Andrej Uffnar, Uram Mihal, Stephanko Mikula, Ferentz Hritz.

15 Megélhetésüket keresve a haburaiak a középkortól rendszeresen lejártak az alföldi területekre aratni, kaszálni, Tokaj-Hegyaljára szőlőt kapálni. 19. századi adatok szerint Nagymihály, Tőketerebes és Nyíregyháza volt munkavállalásuk helye. Az idénymunka helyére való eljutásukat jelentősen könnyítette a szentmihályfalvi-homonnai és a homonnai-mezőlaborci vasútvonalak kiépítése (1873.) De még a század végén és a 20. század első évtizedeiben is gyakran szekérrel mentek le aratni, ahol négyhetes aratással egy-egy arató 3^1 mázsa búzát keresett. Utalnunk kell az Amerikába irányuló kivándorlásra, ami a 19. század végén egyre nagyobb méreteket öltött. A kivándorlásnak egyértelműen gazdasági okai voltak. Terméketlen, köves szántóföld, elmaradott mezőgazdasági technika, gazdaságtalan növény- és állatfajták jellemezték a falut, ennek felelt meg az életszínvonal, a rossz lakásviszonyok, a gyenge táplálkozás és a szegényes öltözet. A szociális gondok elől menekülve a haburaiak egy része a 19. század 70-es éveiben az Ung vármegyei Orechova községbe települt át. 14 Vö. Michnovic 1993. 15 Ld. Takács-Udvari 1995.