Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Udvari István: A ruszin-magyar együttélés nyelvi tükröződése Vaszil Petrovaj: Ruszinok című regényében
Az első világháború elején a hadra fogható férfiakat 50 éves korig kivétel nélkül bevonultatták. 1914 novemberétől 1915 tavaszáig folyamatosan harcok folytak a faluban, mely teljesen elpusztult. Azt követően pedig, hogy Kornyilov tábornok 1914 novemberében csapataival átlépte a lengyel-magyar határt, a falu népességét Dél-Zemplénbe, Sárospatak környékére és részben Budapestre evakuálták. (Népességszám 1910-ben: 1263, 1919: 953). 1917-ben házépítési akció indult ugyan, mely azonban eszközök híján rendkívül vontatottan haladt. A haburaiak háborús kárait csak a harmincas években kárpótolta az állam - a csehszlovák kormányzat. A házak és a népesség száma azonban a későbbiekben nem érte el az 1914. évit. A falu hagyományos építészeti, néprajzi, művelődési rendje megbomlott. A szántóföld megművelésében nehézségeket okoztak a szanaszét otthagyott gránátok, bombák, töltények. A háború okozta csapásokat jól szemléltetik a haburai házassági anyakönyv adatai: 1915-ben egy házasság köttetett a faluban, 1916ban egy sem, 1917-ben mindössze kettő, 1918-ban 20. A haburaiak megpróbáltatásai a II. világháború során sem voltak kisebbek, a falu lakosait ekkor is evakuálták. A falunak két hadi temetője van. Az I. világháborús temetőben az osztrák-magyar hadsereg számos elesettje között nagyszámú magyar is nyugszik. A II. világháború után tovább folytatódott a lakosság csoportos elköltözése a faluból: a lakosok egy része Dél-Szlovákiában, Sátoraljaújhely környéki magyar portákon, másik része a némettelenített Szudétaföldön, egy további hányada pedig Volhíniában, Szovjet-Ukrajna rovnói területén kereste boldogulását. Ez utóbbiak az említett lakosságcserére vonatkozó csehszlovák-szovjet szerződés értelmében ukránként, a 18. században Volhíniában letelepedett, s 1946-ot követően Csehszlovákiába repatriált csehek helyére költöztek. A Volhíniába kitelepült ruszinukránokjelentős része a 60-as években, a szovjet hivatalokkal óriási küzdelmet folytatva, szlovákként(l) hazatelepítését kérte Csehszlovákiába. A házak és népesség száma azonban a későbbiekben nem érte el az 1914. évit. A falu hagyományos építészeti, néprajzi, művelődési rendje megbomlott. Az alább felsorolt szavakból az olvasó képet alkothat arról, milyen területen érték magyar nyelvi hatások a felső-zempléni ruszinokat. A kötetből elénk tárulkozó lexikai hungarizmusok összevethetők a kárpátaljai ruszin (ukrán) és kelet-szlovák adatokkal. így megállapítható: 1. A szókincset ért magyar hatást illetően a zempléni és a kárpátaljai ruszin nyelvjárások csak a régebbi kölcsönzésekben mutatják ugyanazt a képet. 2. A zempléni, jelen esetben a Laborc-völgyi ruszin nyelvjárások magyar elemei hangalakjukat, morfológiai megformáltságukat tekintve észrevehető rokonságot mutatnak a kelet-szlovák nyelvjárások hungarizmusaival. Sőt Petrovaj regényében számos olyan magyar jövevényszó található, melyek a kárpátaljai nyelvjárásokban nincsenek meg, de adatolhatok a kelet-szlovák nyelvjárásokból. Pl. valal 'falu', falat 'darab kenyér, föld, út' sivár 'szivar'; rajzovati 'rajzik, kavarog' stb. A Petrovaj regényből kigyűjtött, s itt bemutatott lexikai hungarizmusok kivétel nélkül a ruszin nyelvjárási lexika történetileg kialakult elemei. A hungarizmusok jövője a nyelvjárásoktól függ. Ha a nyelvjárások irodalmi szintre emelkednek, akkor természetszerűleg a hungarizmusok is tovább élnek majd. A ruszin nyelvjárások és azok lexikai hungarizmusainak jövője természetszerűleg azonos. Jelzem, hogy a szlovákiai ruszin irodalmi nyelv tervezői éppen a felső-zempléni nyelvjárásokra támaszkodva normalizálják irodalmi nyelvüket. A ruszin helyesírás normáinak összeállítója, Jurij Panyko úgy nyilatkozott, hogy a Ruszinok című regény szinte minden mondatát felhasználta a normák megfogalmazása során. 16 16 Vö. Panyko 1992. 1.; Panyko 1994. 4-6.
