Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Tamás Edit: A szlovák-magyar-ruszin nyelvhatár a történelmi Zemplén és Ung megyében
A rutén nyelvterület az északi homonnai (Homonnarokitó, Izbugyarokitó) és mezőlaborci járás (Laborcradvány, Izbugyarabóc, Zemplénpálhegy, Alsóvirányos, Kosárvágás, Giglóc, Holcsik, Máriakút, Gyapár, Kisgyertyános, Kispetőfalva, Kisvalkó, Detre) járás és a keleti, a szinnai (Kiskolon, Taksány, Méhesfalva, Tüskés, Vendégi, Alsóalmád) jelentős részét foglalja magába Zemplénben. Nyugaton a nyelvhatár végighúzódik a gálszécsi és a varannói járás nyugati részén (Aranyospatak, Ércfalva, Józsefvölgy, Bányapataka, Dávidvágása, Csábóc, Szécskeresztúr). Mindvégig a szlovák nyelvterülettel érintkezik. Elszórtan a szlovák és a magyar (bodrogközi járás) nyelvterületen belül is találhatók rutén falvak. A szinnai járás rutén falvai folytatódnak Ung megye keleti területén, amely magába foglalja a nagybereznai, a perecsenyi, szerednyei és részben az ungvári járást. Aszobránci és az ungvári járás területén találkozik az ungi rutén nyelvterület a szlovák területtel (Ókemence, Unghuta, Ungpéteri, Ungludas, Karcsava), míg a magyarral az ungvári és a szerednyei járás (Alsódomonya, Radvánc, Ungdaróc, Minaj, Kereknye, Unghosszúmező) területén. Miként az előző felsorolásból is kitűnik, a hármas nyelvhatár Ung megyében jóval egyszerűbb, szinte folyamatos vonalak mentén találkozik egymással. Ezzel szemben Zemplénben jóval bonyolultabb, tagoltabb vonalvezetésű, sőt szórtan még a nyelvterületen belül is találunk más nemzetiségű (rutén) falvakat. Az ungi szlovák tömb illeszkedik a közép-zempléni szlovák tömbhöz, a magyar szintén folytatása a zempléni, szabolcsi egységes magyar nyelvterületnek, miként az Ung megye többségét alkotó rutén lakosság sávja is végighúzódik Zemplén északi részén. Az első igazi, a nemzetiségre vonatkozó adatok Fényes Elek (1807-1876) nevéhez fűződnek. A 19. század kiváló statisztikusa az 1830-as évektől több művében foglalkozott Magyarország statisztikai, földrajzi és történelmi viszonyaival. Az ő műveiben bontakozhat ki leghitelesebben előttünk a 19. század közepének Magyarországa. „Magyarország geographiai szótára" című 1851-ben megjelent munkájában végigtekintette a településeket. Ebben feljegyezte a lakosok számát, pontosan megadta a felekezeti megoszlást és nemzetiségi szempontból besorolta az ott lakó népességet. Gondos munkája nyomán e kötetek segítségével valós kép alakulhat ki előttünk a nemzetiségi viszonyokról (4. ábra). A kortárs, Viktor Horny ánszky 1858-ban megjelent, Magyarországot leíró német nyelvű munkájában hasonló módszert követett, mint Fényes Elek. A Fényes Elek illetve a Viktor Hornyánszky adatait összehasonlítva megállapítható, hogy néhány kisebb eltéréstől eltekintve hasonló nyelvterületek mutathatók ki Zemplén és Ung megye esetében is. Az 1773-as összeírás alapján készült térképpel összevetve jelentős különbségek figyelhetők meg: a Zemplén északi részén a sztropkói, mezőlaborci, homonnai, szinnai járások területén húzódó szlovák-rutén nyelvhatár pontosan követi az 1773-ast. A varannói, homonnai rutén szórványokkal tarkított szlovák nyelvterület is hasonló a korábbihoz. Az Alsó-Zempléni magyar nyelvterület sem változott jelentősen, csupán a sátoraljaújhelyi járás területén került délebbre a magyar nyelvhatár. Középső-Zemplénben a sátoraljaújhelyi, a nagymihályi, a dél-sztropkói, dél-homonnai járás korábban szlovákként feltüntetett településeinek nemzetiségi képe azonban sokkal bonyolultabb, sokkal változatosabb. Valójában ez a sáv a magyar-szlovák-ruszin nyelvterület találkozási pontja. Míg az előbb említett északi részen keskeny sávként húzható meg a két nép közötti elválasztó vonal, itt nincs ilyen. Igaz, a nyelvhatár valójában egy zóna, ahol a szomszédos népek vegyesen kisebb-nagyobb arányban élnek egy-egy adott településen. Erre igazán jó példa ez a zempléni középső sáv, melynek déli vonala a Mikóháza, Alsóregmec,
