Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Balassa Iván: A Duna összeköt - a Duna elválaszt
különböző tudományágakban felhalmozott tudást összegezik, de ugyanakkor a fehér foltokra is felhívják a figyelmet. - 2. Példát mutatnak arra, hogy más kátpát-medencei folyók esetében is meg lehet erősíteni az ilyen jellegű kutatásokat. így a Tisza, Bodrog, Maros, Szamos, a Körösök esetében, hogy csak néhányat említsek. - 3. Egy-egy kérdést a Duna teljes hosszában lehetne vizsgálni az ott élők lehetőleg teljes bevonásával. Ez nemcsak a tudományos ismereteket gyarapítaná, hanem a tudósokat, sőt a népeket is közelebb hozná egymáshoz. Természetesen az ilyen feldolgozások eredményei nemcsak könyvben, de filmen is megjelenhetnének és végül egy átfogó Duna-monográfiát lehetne alkotni. Mivel a Duna menti országokból a VII. Néprajzi Szeminárumon sokakat üdvözölhettünk, ezért az ilyen vonatkozásban úttörő szerepet vállalhat. Ezzel még jobban hangsúlyozná azt a történeti jelentőségét, hogy első alkalommal kerül arra sor, hogy a kárpát-medencei magyar néprajzkutatók összejövetelüket egy Magyarországgal szomszédos országban tartották meg, melynek története egy évezreden át kapcsolódott a mienkhez. Magam ugyan a Duna összekötő, illetve kultúraelválasztó szerepével eddig nem foglalkoztam, de a kérdés alapvető fontossága arra ösztönzött, hogy vállalkozzam egy bevezető előadásra, abban a reményben, hogy tudok olyan megállapításokat tenni, amit a további kutatás hasznosítani tud. Lássunk most ezek közül néhányat. A Dunán bonyolították le Közép-Európa és a Balkán kereskedelmének legnagyobb részét csaknem két és fél évezreden keresztül Ulmtól a Fekete-tengerig és ezt a jelentőségét a 20. századig megőrizte. 16 Adataink már Szent István korában elkezdődtek, majd II. Géza 1148-ban kiadott oklevele azt bizonyítja, hogy mindkét irányba, de főleg nyugat felé a legtöbb árut a Dunán szállították. Egy hajóra sokszorosát lehetett felrakni, mint egy szekérre, másrészt a víz valamelyes biztonságot nyújtott a gyakori rablótámadások ellen. 1243-ban a hainburgi vámtarifa feljegyzései szerint felfele gabonát, lisztet, halat, gyümölcsöt, prémet, mézet, általában élelmezéshez felhasználható nyersanyagot szállítottak, míg lefele bőrt, posztót, kerámiát, faipari árut, malomkövet hoztak érte cserébe. 17 Az Anju-korban alig változott a szállítás mennyisége, de a 14. század közepétől a vámok miatt elsősorban élelmiszert, főleg gyümölcsöt, illetve bort érte meg felfele hajózni. 18 A török időkben főleg a 17. század elejétől kezdve rengeteg búzát vittek felfele, eleinte hordókban, később kialakultak a jellegzetes gabonaszállító hajók, melyek belsejét hombárok osztották meg. A híres magyar borok egy részét is a Dunán szállították. Erről a korról írja Timaffy László: „Az 1615-ös szerződés szabaddá tette a dunai utat és a török kereskedők Komáromig, Pozsonyig feljárhattak áruikkal. Kereskedelmük rég nem látott fejlődésnek indult, ennek megfelelő volt a forgalom is. A bécsi Keleti Kompánia azonban igyekezett lefölözni minden hasznot a magyarok elől. Aruvizsgálás, vámszedés volt Pozsonyban, Magyaróváron, Győrben és Komáromban. A dunai harmincadjövedelnaek voltak a legnagyobbak. Magyaróvárott a behozott és kivitt áruk értéke meghaladta évenként a 25 millió forintot! Abból is kiviláglik, hogy a Duna volt akkor is kereskedelmünk legfontosabb ütőere". A Duna elősegítette a korai árukereskedelem mellett egy tagoltabb társadalom kialakítását. Ha csak magát a hajózást vesszük szemügyre, akkor is a foglalkozások olyan 16 Mendöl Tibor 1947. 17 Timaffy László 1975. 18 Grófik Imre 1973. 19 Timaffy László 1975.
