Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Katona Judit: Nemzeti sztereotípiák és a néprajz

re a latin. (Szeretném megjegyezni, hogy ezen általános megállapítások nem próbálják „kirekeszteni" az évezredesnek mondott zsidóüldözéseknek, vagy más „kiválasztott" népek, vallási csoportok a történeti hagyomány által fenntartott tartós diszkrimináció okozta tragikus problémáit. Klasszikus történeti, szociológiai munkák szólnak az etnicitás máig húzódó problémáiról pro és contra. Az etnikumok közötti lehetséges kapcsolatok országútján mindig is ott tolonganak a vándorkereskedők, zarándokok és egyre több a műveltségét Európa neves egyetemein megszerző diák. Ennek az egyre nagyobb létszámú elitnek „elévülhetetlen" érdemei lesznek a sztereotípiák a mindennapok világából a nemzeti ideológiák megdönthetetlen argumentumaivá emelésében, s a különböző népekről alkotott népszerű és fenntartás nélkül alkalmazott közhelyeket felhasználó a 19. században a nemzetállamok születését kísérő, az egyik népet a másik fölé ill. alárendelő eszmék terjesztésében. Működésüknek, ha áttételesen is, de tragikus következményei ismertek. A szterotípiák mindennapi használatát egy köztörténeti dokumentumon szeretném bemutatni, annak bizonyságaként, hogy ebben a korban az etnikus sztereotípiák alkalmazása meglepően gyakorlati célokat is szolgált, hiszen ezek természetüknél fogva könnyű eligazodással kecsegtetve megnyugtatóan leegyszerűsíthették az embert körülvevő világ zűrzavaros sokféleségének megértését (lásd melléklet). Egy stájer kocsma falán lóghatott, valamikor a 18. század elején ez az úgynevezett völkertafel, az egyes európai népeket a készítők szerint legjellemzőbb tulajdonságaikkal bemutató tabló (mellékletben) . Az ilyen és ehhez hasonló nyomatok tájékoztatták „bennszülöttek"-et, befolyásolták gyakrabban felbukkanó külországiakkal szembeni attitűdöt, nem hagyva esélyt az elfogulatlan véleményalkotásra. A tabló képeinek önmagukban is rendelkezniük kellett a sugallt karakter jónéhány jellemző jegyével. A képi megjelenés, az egyes karakterekhez kötődő attribútumok ugyanolyan koncentrált információhordozók, mint a felvonultatott etnikumok képen megjelenő sorrendje. A tábla közepén a német népet reprezentáló alak, kizárólag pozitív karakterjegyekkel felszerelve. Minél távolabb tekintünk a vonatkoztatási pontként szereplő alaktól, a kép egyre látványosabban torzít. Nyilvánvalóan ennek több oka is van. A „távoli", az „ismeretlen" szavak értelmezési tartományába e korban természetesen illeszkedik a „barbár", a „tudatlan". Az ellenőrizetlen, pontatlan, véletlenszerűen válogatódé hírek különböző hatalmi-politikai szándékok erőterében formálódtak kívánatos képpé. A sorban utolsó a török alakja, jellemzően összemosva a görög figurájával. A megjelenés (marcona alak tetőtől talpig kardban, gonosz tekintet, sötét színek) tökéletesen megfelelt az elvárásoknak, és az „Európát sok száz éven át barbár hordáival végigpusztító" népről kialakított közhelyeknek. Nem hízelgőbb a magyarokról festett kép sem, (ugyan a sorban jóval megelőzzük a törököket, hiszen mégiscsak Magyarország Európa védőbástyája, hogy egy közkeletű sztereotip képpel éljek) hiszen a magyarokkal való érintkezés majdhogynem egyetlen és a köznép tapasztalata által megerősített módja a népünk nem éppen legrokonszenvesebb típusával, a marhahajcsárokkal és más állatkercskedőkkel lehetett. Ez a tény kíméletlenül eldöntötte a dolgot. (A képaláírások magyar fordítása a História 1987 IX. számából való.) S itt jutunk el a sztereotípiák nem paradox kettős természetéhez, hiszen ezek az esszenciális, summás üzenethordozók nem feltétlenül hamisak. A legtöbb tartalmaz valami ellenőrizhetetlen tapasztalaton alapuló igazságot, vagy maga a használat teremti meg vélt igazságtartalmát. A rögzült sztereotípiák, mint láttuk csak a Mi és Ok paradigmatikus ellentétében kapnak értelmet. Természetesen mások a saját csoportról kialakított ún. autosztereo-