Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Kürti László: Interetnikus kapcsolatok: elméleti kérdések és problémák a kulturális antropológia köréből
születettek. Jó példa ennek bizonyítására az az új etnicitás, mely az Egyesült Államokban alakult ki a bevándorlók másod- illetve harmadgenerációs leszármazottaik között. 6 Verdery például sokszor megérzi, hogy mi a baj, sokban azonban nem tud, vagy nem képes tisztán látni. Jó példája ennek Verdery 1994-es cikke, melyben az 1990-es évek első hónapjait elemzi. Az RMDSZ megalakulásáról és szerepéről így ír: „ Romániában sokan azt hiszik, hogy a magyar pártot Budapestről irányították, azért tudott olyan gyorsan és jól megszerveződni. Ennek az elképzelésnek vannak bizonyos hihető alapjai. Egy bukaresti magyar újságíró megmagyarázta nekem, hogy egy nappal a forradalom után kézhez kapott egy nyomtatott szöveget, melyet újságjába kellett volna kinyomtatnia, melyben deklarálva volt egy magyar párt felállításának a programja. Azonban egy nappal később ez illető kapott egy »felujitott valtozatot«, mely az ő szemében nem volt helybeli eredetű. Ezt abból tudta kiszűrni, hogy olyan betűtípussal volt írva, amelyiket nem nagyon lehet román írógépeken találni. Ez az újságíró gyanítja, hogy Budapesten élő erdélyi magyar emigránsok voltak felelősek a párt (RMDSZ) gyors megszervezésében" (Verdery 1993:189). Érdekessége ennek a hosszabb idézetnek, hogy a szerző, aki egyébként azon dolgozik, hogy „objektív" és pártatlan legyen, minden alaposabb kutatás és elemzés mellőzése nélkül egyetlen egy, meg nem nevezett adatközlőre építve írja le véleményét. Arra nem gondolt a szerző, hogy kik is lehetnek ezek az emberek; hogyan érték volna el ezt; és, főleg, hogy ez a kitétel sokkal közelebb áll a nacionalista román szemléletmódhoz, mint bármi máshoz. 7 Lényegében mind Verdery, mind pedig Hobsbawm egyetért abban, hogy az etnikus és nemzeti önazonosságok nem „priomordiálisak", mint ahogy azt korábban Geertz és még sokan mások is hangoztatták. Ok társadalmi okokra visszavezetve akarják az interetnikus kapcsolatokat és konfliktusokat elemezni, jól rátapintva, melyek azok a több évtizedes államszocializmus által kialakított problémák, melyek felfokozták és kiélezték ezeket. Hobsbawm-mall és Verdcryvel szemben Anthony D. Smith úgy felel azoknak, akik a globaliziós folyamatokban - vagy éppen, közép-kelet-európai divatos szóhasználattal élve, az európai integrációban - látják a megváltást a „nacionalizmusok" áradatával szemben, hogy a globális folyamatot és a globális kultúrát tüzetesen átvizsgálja és a regionális kultúrák felébredésével állítsa szembe ( 1990:186). A kettő, a globalizációs „részhibridizáció", és ezzel ellentétes helyi, regionális kultúrák megerősödése, és az ottlakók tudatának a felébredése kéz a kézben történhet csak meg (Smith 1990:188). Bizonyos nemzetek felemelkednek, mások szövetségben kiemelkedően megszilárdulnak (pl. iszlám országai). A pán-arab, vagy a pán-európai mozgalmak hasonló folyamatok, de nyugodtan ide sorolhatjuk még az Észak és Dél-Amerikában kialakult pán-indián kulturális-politikai mozgalmakat is. Eric Hobsbawm, az 1989-1990 utáni függetlenségi és nemzeti mozgalmakat látva így írt: „Azért, mert hozzáadunk egy pár tucat nemzetet az ENSZ tagjainak sorához, az még nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy ezek az új ENSZ-tagok több kontrollt tudnának kifejteni saját nemzetük érdekében, mint amennyit kifejtettek függetlenségük előtt" (1991:17). 6 Lásd Micaela di Leonardo tanulmányát a kaliforniai olaszok között ( 1984); de magyar anyagban is benne foglaltatik mindez (cf. Fejős 1993). 7 A román-magyar ellentéteket több dolgozatomban is elemeztem; lásd Kürti (1989, 1993, 1994).
