Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Kürti László: Interetnikus kapcsolatok: elméleti kérdések és problémák a kulturális antropológia köréből
zősködhetnek a kalotaszegi lakodalmakon. 2 Itt vagy az történik, hogy a nemzetiség, az etnikus határok vagy már nem, vagy még nem számítanak. Azonban a realitások azt mutatják: mindkettő történik. Valóban úgy tűnik, mintha egyes országokban a korábbi kulturális határok is eltünedezőben lennének: sőt nem is nagyon lehet kihámozni valamelyes fajta „nemzeti", etnikus, vagy helyi jelleget. Az már szinte közismert példa, hogy az Egyesült Államokban nehéz ún. „amerikai" etnikus, nemzeti sajátosságokat felfedezni; hacsak az ember nem a fagylaltra, a McDonald's-ra, vagy éppen Hollywoodra gondol. Ezen belül, minthogy azt Zelinsky munkássága is bizonyítja (1988), az amerikai kultúrában igenis megvannak a nemzeti sajátosságokat megmutató szimbólumok, események és jegyek. Sőt ahogyan azt az elmúlt években lehetett tapasztalni, Kelet-, s Nyugat-Európa, Kanada, Sri Lanka, Etiópia, és a Közel-Kelet eseményei arra figyelmeztetnek, hogy a nemzeti s etnikus tudatok újratermelése igenis megkívánja a kutatóktól az alapos összehasonlító munkát, melyet igen nagy odaadással s érzékenységgel kell elvégezni. Különösen akkor, ha ez az újrateremtődés az „etnikai tisztogatás" különféle válfajait is magában foglalhatja; vagy amikor ez a tisztogatás a szennyel s a mocsokkal párosul mint Boszniában vagy még jó néhány helyen, ahol véres konfliktusok léteznek. Bármely kutatás, mely az identitás, az etnikai, nemzeti vagy nemzeteken kívüli önazonosítás kialakítását szükségesnek tartja, figyelembe kell, hogy vegye azokat az elméleti elképzeléseket, iskolákat, melyek az etnicitás, nemzetiség, diaszpóra stb. tudatok kialakulásához, újraértékeléséhez, változtatásához vezetnek. Ezért szükséges az, hogy figyelembe vegyük például az etnikai vagy nemzeti csoporttudathoz segítségként felhasznált elképzeléseket (Smith 1979). A nemzeti újjászületés (újra)megírásában nagy szerepük van azon értelmiségieknek, akik a múlt felidézésében, a történelmi mítoszok felélesztésében visszavisszatérnek a nemzeti etnikai jegyek megkülönböztető szerepére. Az etnicitás és a nemzet közti kapcsolatokat és különbségeket már sokan bizonygatták. Frederik Barth nagyhatású 1969. könyve, Ethnic Groups and Boundaries, világosan megfogalmazta az etnicitás alapismérveit: 1. biológiai folyamatosság 2. egy közös kultúra 3. egy kommunikációs tér amelyben kapcsolat lehetséges 4. és olyan címkék, melyek kifejezik a másságot (Barth 1969). Barth szerint az identitásban meghatározó jelleggel bír az etnikai s nemzetiségi szimbolikus határvonal. Ezek a határok (s itt nem feltétlenül a sorompóra kell gondolni) sem nem időtállók, sem pedig rugalmatlanok. Erre több tanulmány is született az elmúlt években. Erre céloznak azok a munkák is, amelyek azt hangsúlyozzák: az etnikai s nemzetiségi csoportazonosulás feltámasztásában s megtartásában melyek azok a folyamatok, melyek azt a célt szolgálják, hogy a határokat kijelöljék illetve ezeket rugalmassá, áthághatóvá tegyék. Főleg pedig az is döntő szereppel bír, hogy „az etnikai csoportok mindig olyan jellegű kategóriák, melyeket az egyének tudatosan felvállalnak s így ezekkel azonosságtudatot vállalnak" (1969:10). Anthony Smith (1968) tovább vitte a barthi gondolatot és definíciójába belevette a következő ismérveket is: 2 Ezt a valóban megtörtént esetet a saját szememmel láttam Kalotaszegen. Ekkor a japán vendégeknek kellett külön táncokat táncolniuk, felöltözniük, s a filmfelvételekhez, külön beállításokban részt venniük az inaktelki embereknek. Hogy ez mennyire meghatározó lehet a kalotaszegi emberek tudatában, az majd eldőlhet a közeljövőben. Mindenesetre a „japán" - úgy is mint ember, úgy is mint vendég és úgy is mint egy szimbólum - viszont belekerült a kalotaszegi, és az erdélyi nép tudatába.
