Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Kürti László: Interetnikus kapcsolatok: elméleti kérdések és problémák a kulturális antropológia köréből
1. közös etnonima 2. mitikus származás és közös ősök 3. történelem 4. kultúra, földrajz, szolidaritás. Smith szerint az etnicitás nacionalista ideológia alapjául szolgáló kitétel lehet, melyben a nemzet az etnikus jegyekkel ruházza fel magát. így a nacionalista elmélet egy másik kultúrát, a nemzeti kultúrát tálalja fel az állampolgároknak. Ennek alapjai Smith szerint a következők: 1. az emberiséget nemzetekre lehet felosztani; 2. minden nemzetnek megvannak a saját jellemzői; 3. a hatalom a nemzetből ered; 4. mindenkinek nemzettudattal és lojalitással kell bírnia nemzete iránt; 5. nemzeteknek szüksége van államukra; 6. a szabadságot, boldogságot és harmonikus életet a nemzetállam biztosítja polgárai számára. Habár elfogadhatóak a fenti meghatározások, az az egy bizonyos, hogy mind az etnikai, mind pedig a nemzetiségi önmeghatározásban nagy szerepet játszik az etnocentrikusság. Az önazonosság egyik alapvető összetevője, mint ahogy azt már többen kimutatták (Kohn 1944, 1946; Deutsch 1966). az a gondolkodásmód, melyet magyarul önközpontúságnak nevezhetünk amikoris egy csoport mindig befelé fordulva próbálja meghatározni önmagát, de ugyanakkor bizonyos, meghatározott kívülállókat lenézően kezeli. Azokat mindig kisebbrendűnek, túl egyszerűnek, nem elég jónak tartva. A kultúraközpontúság gondolata azonban nem az ipari társadalommal felélénkülő nemzeti ideológiával, hanem az emberi gondolkodásmód történetével, eredetével egyenlő. Ami a kutatás számára a legfontosabb az az, hogy ez a fajta gondolkodásmód - tehát az, hogy „az én kultúrám jobb s szebb mint a másé" - hogyan kapcsolódik ahhoz az önazonossághoz, mely mindig azt hangsúlyozza, azt emeli ki, hogy a „saját" kultúra mennyire egyedülálló, s milyen sok egyedi sajátosságokkal rendelkezik. Ennek az a funkciója, amint azt Ulf Hannerz is hangsúlyozza, hogy az embereknek megvan az alapjuk arra, „hogy egymást elkülönítsék mint alkalmas partnereket a különböző kapcsolatrendszerekhez" (1992:112). Lényegében ez az elkülönítésre való hajlam volt Barthnak is a célja, amikor az etnikus határok szimbolikus erejét és fontosságát megfogalmazta. Ebből az adódik, hogy az emberek szétválnak s távol kerülnek a kulturális intézményektől, elkülönülnek a politikai céloktól, s Pierre Bourdievel élve, eltávolodnak a közösen felhasználható kulturális tőkétől. Ez annyit is jelent, hogy lehetetlen, vagy majdnem lehetetlen számukra közös célokban gondolkodni, egységes ötletekkel előállni, sőt minden ami hasonlatosság és azonos az számukra „elütő", kirívó anomála lesz. Ugyanakkor a távolság, mind az egyéni, mind a csoportos, ésszerű s logikus lesz számukra. Ez a gondolkodásmód sajnos mind a mai napig meghatározza a többnemzetiségű régiók konfliktusait: az elkülönülés, valamint az elkülönítés mely mind az etnikai, mind a nemzeti érzületeknek egyik alappillére. Az angolszász kutató Anthony Smith szavaival érvelve elmondhatjuk, hogy a nemzetiségi s etnikai elképzelések mindig valamilyen korábbi, kisebb csoporttudatok alapjaiból táplálkoznak, melyek az egyének egymáshoz való viszonyát, valamint csoportok viszonyát határozzák meg más csoportokkal (1986). Ha szorosabban megvizsgáljuk az interetnikus kapcsolatokat, akkor rájövünk, hogy ezekben nagy szerepet játszanak az általánosítások (sztereotípiák). Az etnikus jegyek, a kulturális „elütés" mindig közrejátszik az etnikai s csoport-sztereotípiák kialakításában.
