Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Kürti László: Interetnikus kapcsolatok: elméleti kérdések és problémák a kulturális antropológia köréből
gok születtek a volt nagybirodalmakból (gondoljunk itt csak a Szovjetunió, Csehszlovákia vagy Jugoszlávia kisebb államokká való szétesésére), és kisebb (Szlovákia, Szlovénia) illetve nagyobb államok (pl. Németország), s ezekkel együtt nemzeti öntudatok, sajátos gondolkodásmódok jöttek létre. Azonban azt figyelembe kell venni, hogy egy egész nemzet megteremtése mindig is összefügg a nemzeten belüli kisebbségek újjászületésével. Ezért lehetséges az, hogy etnikai tudatok viszályt szítanak, csoportérdekek ütköznek, és azok a szimbólumok és hősök, médiák, gazdaságok amelyek korábban csoportokat kötöttek össze, egyszerre újjáteremtődnek az új nemzeti tudatok felébresztett, vagy kitalált mítoszai által (Calhoun 1993). A huszadik század végét - akár úgy határozzuk meg mint Jean Baudrillard-féle „újkapitalista kibernetikai rendszert", akár a Dániel Bell-féle önimádó ipar utáni fogyasztói társadalmat, vagy a nagy elméleti szövegek halálaként felfogott lyotardi vagy jamesoni gondolatot - úgy írhatjuk le legegyszerűbben, mint azt a kulturális identitászavart, identitáskeresést, mely a felgyorsult és bonyolult tőkekiáramlás, munkaerő szétözönlés következményeként az egész világon megjelent. Ez az a kor, melyről Edward Said azt mondja: magába foglalja mindazokat a csoportokat, melyek elvesztették politikai energiájukat, s mindazokat, melyek csak most találják meg. Valóban így is tűnik pláne 1989-1990 után. Szinte lehetetlen felfogni azt a gyorsaságot, amivel az államszocializmus intézményes rendje felbomlott: Közép- és Kelet-Európa államai felbomlasztják a Varsói Szerződést és a KGST-t, és csatlakozni kívánnak a NATO-ba és az Európai Unióba. A gyarmatosító lét felbomlása, a hidegháborús országok megszűnése, és a volt nagybirodalmak bukása új csoportok identitásának megerősödését, a régiek újjászületését vonja maga után. Ezek a közösségi tudatok azonban kacskaringós utakon újrapolitizálva, kiharcolva kerülnek ismét az ütközőpontok közepébe, mintegy jelezve azt a folyamatot, melyet Arjun Appadurai „globális nemzcltérként" (global ethnoscapc) (1990:295-296), és Ulf Hanncrz mint a „globális ökumenikusság"-ként ír le (global ecumene) (1992:216-267). Ugyanekkor hatalmas ideológiai és kulturális elmozdulások, újjászerveződések is létrejöttek; transznacionális csoportok, diaszpóra nemzetek és határokon kívüli és felüli kulturális besorolások alakultak és alakulnak még most is ki (Bäsch, Schiller, Blanc 1994). 1 Valóban ez egy oly kor: amikor a pápa lengyel; francia nyakkendőket (melyeket Mexikóban gyártanak) árulnak többszörös áron a new yorki divatházakban; jamaikai reggae zanét (melyet Chicagóban vágnak össze) majmolnak Düsseldorfban; Floridában legtöbben már spanyolul beszélnek (megint!); alagút köti össze a két legnagyobb nyugati vetélytársat, Angliát és Franciaországot; McDonald's hamburgert esznek Moszkvában s Alma-Atában; Indonéziában western-filmeket mutatnak be ; a californiai feke tebőrú szupersztár O. J. Simpson-t nem ítéli el a nagyobbrészt fekete bőrűekből álló bíróság kettős gyilkosságért; a Los Angelesben kitört faji zavargásokkor koreai üzlettulajdonosok fegyverrel védekeznek a dominikai és Puerto Ricó-i újonnan jöttek tömegeivel szemben; Észak Amerikát és a Távolkclctel, valamint az összes földrészt, digitális hálózat köti össze (global digital high-way); a pesti Duna-korzón cigány prostituáltak árulják magukat osztrák s német vegyes vállalatok kiküldött menedzsereinek; s Japán turisták rende1 Itt talán olyan példát lehetne felhozni mint a kurdok, akik több országban, nemzetként, de ország nélkül léteznek (Entessar 1992; Izady 1992).
