Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Túrós Endre: Magyar-cigány viszony Kisbácsban (Korreferátum Oláh Sándor előadásához)

összetétel sokkal eredményesebb iskolai munkát szavatolt, mint a „hiánypótló cigányság" felhasználása a statisztikai adatok kikozmetikázásához. A bácsi cigányok rendhagyó módon viselkedtek már a hatvanas évektől kezdődően. Szaporodtak, gazdagodtak (arannyal kereskedtek/kereskednek), és nem akarták elszalasztani a társadalmi beilleszkedés lehetőségét: nemcsak formálisan íratták be gyerekeiket az iskolába, hanem rendszeresen el is küldték (sőt: ha kellett, naponta vitték az iskolába!). - A román lakosság ezt már nem tudta elviselni: negyedik osztályig még a többség elbírta, hogy gyerekei „cigány iskolába" járjanak, de az ötödik osztály kezdetén már elvitte a legközelebbi román iskolába. így állt elő az a hihetetlennek tűnő helyzet, hogy a faluban már több román gyermek volt, mint magyar, és ennek ellenére csak magyar nyelvű felső tagozata volt az iskolának, román nem. Egészen a tömbháznegyed felépítéséig. Iskola vonatkozásában tehát a magyar-cigány viszonyt a „fejlődés" (értsd: a cigányok iskolába járása) nem érintette, az „iskolai történések" konfliktusveszéllyel, az aszimmetrikus viszony felborítását célzó törekvéssel csak román-cigány vonatkozásban fenyegettek/fenyegetnek. Ennek szemléltetésére egyetlen példa: Az iskola román tagozata tulajdonképpen azóta működik a helyi románok számára elfogadható módon, mióta a gyermeklétszám növekedése eredményeként sikerült párhuzamos osztályokat indítani; a „jó osztályba" a „rendes románok" gyerekeit, a „cigány osztályba" pedig a cigányok és a „nagyon gyenge" román családok gyerekeit szokás beírni. Ez a rendszer 1995 szeptemberében erős sérülést szenvedett; a megkülönböztetés ellen fellázadt cigányok tiltakozása a minisztériumig jutott, és az induló első osztályok elkülönítését ez megakadályozta. Ezzel egy olyan „rejtett akna" ékelődött a két etnikum közé, ami veszélyesebbnek ígérkezik az eddigi osztályelkülönítésnél. Most már legközelebb román támadás esedékes a pillanatnyilag hatalmi döntés védte cigányság ellen. - Az aszimmetrikus viszony veszélybe került, a román szülők minden valószínűség szerint megpróbálnak majd valamit tenni a helyreállítás érdekében, a cigányok pedig most már határozottabban fogják védeni a maguk képzelt (óhajtott) szinte elértnek vélt egyenrangúságát. Ezt a minden bizonnyal hosszú távlatú iskolaháborút a magyar lakosság kívülállóként szemléli, mentális/szimbolikus síkon talán még határozottabban „fent" érzi magát. Ez a „fent" érzés konfliktusmentes pozíciót is jelent számára. A felekezeti hovatartozás letisztulása egybeesett a cigánygyerekek román iskolába való beíratásával. Az ötvenes évek végéig a cigányok alkalomszerűen fordultak hol a magyar (akkor csak katolikus magyar pap volt), hol a román (ortodox) paphoz - keresztelő, esküvő, temetés esetén. Az ötvenes évek végén azonban új magyar pap került a faluba, aki mindenféle szolgáltatást megtagadott a cigányságból; garanciát követelt a hitélet gyakorlására mindenkitől - így aztán a cigányok széles ívben elkerülték a magyar templomot. Azóta minden cigány ortodox. Iskola és templom vonatkozásában tehát a magyar-cigány viszony semmiféle bonyodalmat nem jelent, a helybéli románságnak azonban az iskolában és a templomban egyaránt kellemetlen a cigányok „betolakodása". - A magyarság számára ez a helyzet magasfokú mentális/szimbolikus védettséget jelent, hiszen a cigány ügy szinte teljességében a román térfélre került; olyan távolságtartás valósult meg ezzel, aminek identitásmegszilárdító hatása van. A megszilárdult identitás, az erős kontúrú határvonalak, a meg nem támadott aszimmetrikus viszony érzése pedig olyan „indulási előny", ami biztonságosabbá teszi a mindennapi élet találkozásainak megélését.