Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Dobrossy István: Határok - kapcsolatok (A szlovák-magyar lakosságcsere történetéhez)
2. Határok - kapcsolatok (1918-1944) A trianoni határmegvonást követően az 1930. évi népszámlálás csehszlovák területen más szempontok szerint és más közigazgatási alapegységekben történt meg, mint a vele összevethető 1910. évi magyar népszámlálás. (Az összevethetőséggel, pontossággal azóta is vannak aligha feloldható gondok.) A magyarországi népszámlálásnak 1931-ben megjelent egy külön kötete, értelmezése és feldolgozása, amely a Trianon utáni mozgások megértéséhez sok fontos adalékkal szolgál. 5 (1938-1939-ben aztán ugyanerről az időszakról több feldolgozás is napvilágot látott. 6 ) A statisztikai adatok nagyjából megegyeznek abban, hogy a háborús veszteségek, a kiutasítások, a határmegvonást követő menekülés az anyaországba a felvidék egész területén valamivel több, mint 100 000 fős veszteséget jelentett a magyar anyanyelvű népesség körében. Az észak-déli irányú természetes népességmozgásnak gátat szabott a trianoni határsorompó. A hegyes, északi részekről induló népáramlat részben „feltorlódott" a többségében magyar lakta, határhoz közeli megyékben és járásokban, más részük szintén a határon túljutva vagy átjutva az ország legkülönfélébb helyein igyekezett megtelepedni (részben így pótolva az első világháborús személyi, lélekszámbcli veszteségeket). Ez a mozgás az 1920-as években egyaránt jelezte (és jelentette) a határon túl rekedt magyarság mesterséges „fellazítását" (cseh tisztviselők, értelmiség, új kereskedőréteg megjelenése, más vidékről érkező katonaság állomásoztatása stb.), másrészt a magyar köztisztviselők, értelmiségi alkalmazottak kiutasítását, kivándorlását a határon túli területekre. Az 1931. évi Borsod megyei értelmezés, a statisztikai adatok elemzése már jól mutatja, hogy az ózdi és miskolci járásokban, valamint Miskolcon volt érzékelhető népességnövekedés. Az ózdi járás lakossága (a bányászat és az ipar területéről elvándoroltak miatt) 32 000 főről 40 000 főre nőtt, míg a mezőgazdaságba, kereskedelembe, közlekedésbe bekapcsolódókatjobbára a miskolci járás fogadta, ahol a lakosság létszáma 57 000-ről 64 000 főre növekedett. Miskolc lélekszámához képest nem volt számottevő (vagy statisztikailag kimutatható) a növekedés, a betelepülés inkább hatásában, kisugárzásában volt jelentős. A kitelepítettek befogadására épült a ma is létező Hodobay-telep, amely a város akkori, az érkezőkkel szemben maximálisan megértő, s a vagonlakások felszámolásáért mindent elkövető polgármesteréről kapta nevét. Akik ekkor jöttek, többségükben értelmiségi és közszolgálati alkalmazott családok voltak, akik fokozatosan beépültek a város közigazgatási életébe. 7 Az ózdi járás és a miskolci járás népességének növekedésével kapcsolatban a Kamara kifejtette véleményét, azaz a trianoni tárgyalásokra készített felméréseiben a várható következményekre már felhívta a figyelmet. Ezek szerint „amint arra Kamaránk még 1920-ban a trianoni békedelegációhoz eljuttatott emlékiratában rámutatott, Gömör vármegyének az elszakítása nemcsak a néprajzi elvek semmibevevésével történt, hanem teljesen figyelmen kívül hagyta azt is, hogy Gömör és Borsod vármegyék, amelyeket a Sajó völgye kapcsol egybe, egy természetes összefüggő gazdasági vidéket alkotnak, amelynek durva kettémetszése mindkét elszakított rész gazdasági életének is súlyos hátrányára volt. Hogy mást ne említsünk, az ózdi hatalmas vas- és acélgyár a Csonkaországban maradt, de a gyárnak 5 Schneller Károly: Borsod vármegye népszaporodása 1920-tól 1930-ig. Miskolc, 1931. 6 Thirring Lajos: A visszacsatolt északi terület. Terület és népesség. M.Stat.SzIe. 1938. 1014-1026.; Varga István: Az északi terület visszacsatolásával kapcsolatos strukturális jellegű gazdasági változások. M.Stat.SzIe. 1938. 1143-1163. 7 Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben, 2. Hodobay Sándor (1922-1935.). Miskolc, 1995. 33-38.
