Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Csíki Tamás: A román és a magyar etnikumú parasztság történeti kutatásának néhány problémája a kapitalizmus korában
7595 db és (%) 3. táblázat szarvasmarha ló sertés juh kecske baromfi magyar 6698 2315 15232 3711 219 44486 falvak (40,3) (47,2) (51,9) (40,8) (10,0) (51,9) román 9919 2592 14101 5390 2066 41172 falvak (59,7) (52,8) (48,1) (59,2) (90,0) (48,1) 1911 db és (%) szarvasmarha ló sertés juh kecske magyar 6884 2468 6273 831 211 falvak (37,4) (42,4) (45,9) (19,5) (8,6) román 11498 3354 7406 3422 2243 falvak (62,6) (57,6) (54,1) (80,5) (91,4) Az állattartás relatív súlyát a rendelkezésre álló szántóterületekhez viszonyítva adhatjuk meg. Az 1890-es évek közepén a román falvakban 100 kataszteri hold szántóra kb. 30 szarvasmarha, 8 ló, 42 sertés és 16 juh esett. (A négy legfontosabb állatfajtát számosállatokban kifejezve 100 holdanként 48 számosállat. 22 ) Ugyanezek az arányok a magyar községekben 27 szarvasmarha, 9 ló, 61 sertés és 15 juh (100 holdanként 50 számosállat). Az adatok azt mutatják, hogy a vizsgált járásban a múlt század utolsó évtizedéig az állattartás szántótermeléshez viszonyított jelentősége nem volt kisebb a magyar falvakban (sőt, a fő állatfajokat tekintve valamelyest meghaladta a román falvak állattartását), 23 e mögött azonban jelentős szerkezeti eltérések húzódtak. A Központi járás román többségű településein ugyanis 1895-ben az állomány megoszlása a következőképpen alakult (számosállatban kifejezve): szarvasmarha 62,5%, ló 16,3, sertés 17,8, juh 3,4%. A magyar falvakban - ugyanebben a sorrendben -: 53,9, 18,6, 24,5 és 3,0%. Tehát a századfordulóra mindkét etnikumnál a szarvasmarhatartás került előtérbe (a román településeken jóval nagyobb(!) mértékben), ezzel szemben ajuhtartás visszaszorult (a románságnál kisebb arányban). A sertéshizlalás viszont a magyar településeken nagyobb szerepet játszott, miként a lótartás is, ezzel szemben a külterjes tenyésztésre utaló kecsketartás mindenekelőtt a román községek profiljába tartozott. 24 Az eddig elmondottak azt mutatják, hogy a vizsgált járás román és magyar falvaiban is az országos tendenciákhoz hasonló változások zajlottak. Az állomány összetétele 22 A korabeli számításokat követve 1 számosállatra 1 szarvasmarhát, 1 lovat, 5 sertést és 10 juhot vettünk. 23 Természetesen a Királyhágón túli megyékben egészen másfajta arányok lehetségesek. Az itteni helyzethez az is hozzájárul, hogy Bihar megye kedvező adottságú mezőgazdasági területein a román falvakban is viszonylag magas lehetett a szántók, így a szántóművelés szerepe. (Vö. Éber E., 1905. 79-111.) Ha azonban az egyes gazdaságok állattartását tekintjük, itt már megmutatkozik a román falvak fölénye: ezekben egy-egy gazdaságra átlagban 4,5 számosállat jutott, a magyar falvakban csupán 3,5. 24 Szembeötlő ellenben a baromfitartás fölénye a magyar gazdaságokban, ami a tojástermelés jelentős mennyiségi és minőségi előnyét is biztosította. (Erre vö. pl. KIJ. 1891. 52.)
