Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Csíki Tamás: A román és a magyar etnikumú parasztság történeti kutatásának néhány problémája a kapitalizmus korában

kumú lakosság - most csak a mezőgazdasági termelésben jellemző - nemzeti sajátosságai, az évszázadok során formálódó alapvető különbségei feloldódnak-e a dualizmus évtizedeiben, s a gazdálkodás módját, a gazdaságtípusokat kizárólag a birtokstruktúra, a talaj minősége, a tőkeellátottság, a piaci tényezők, a szállítás lehetőségei stb. határozzák meg.

2 Nézzük tehát, milyen szóba jöhető források lehetségesek az egyes települések, illetve birtokkategóriák kapitalizmus kori vizsgálatához. 1848-at követően a volt földesúri és a volt jobbágybirtokok többségét jellemző gazdasági-gazdálkodási egység és kölcsönösség megszűnt, ezzel az olyan összefüggő forrástípusok is eltűntek, amelyek a különböző birtokkategóriák mezőgazdasági termelésének közös alapú, összehasonlító vizsgálatát tehetnék lehetővé, s amelyek alkalmasak lehettek volna a különböző etnikumú birtokosok termelésének összehasonlítására is. A továbbiakban a kis-, illetve a közép- és nagybirtokokat külön vizsgáljuk.

3 Az utóbbiak gazdálkodásának bemutatásához (a tőkés termelésre való áttérés, a modernizáció jellegének vagy ellentmondásainak megragadásához, ami a feudális korszak után egybeesett a nagyüzemi termelés kiteljesedésével) elsősorban a családi és az egyházi levéltárak anyagának egyenkénti feldolgozására van szükség. (Ezek alkalmasak arra is, hogy a nagybirtokok paraszti munkaerejéről tájékoztassanak.) A román és a magyar nagybirtokok összehasonlítása azonban nehézségekbe ütközik. (Biharban az erdélyi átlagnál lényegesen aránytalanabb volt a birtokmegoszlás. 1895-ben-a 100 kataszteri holdnál nagyobb gazdaságok száma együttesen 745, ami az összes gazdaság 0,9%-át jelenti, földterületük azonban megközelítette az 1 millió holdat, s ez a megyében művelés alatt álló területek 62%-át adta.

4

) Igaz, a dualizmus időszakában jelentős nagyságú földterületek, elsősorban az erdélyi magyar nagybirtokokból, kerültek a románság birtokába, ez a földtulaj don-változás azonban további nagyfokú 2 A kérdés teljes megválaszolásához mind több erdélyi tájegység (Erdély egészének) azonos szempontú vizsgálata szükséges, ami csak egy önálló munka keretében lehetséges. A választ egyébként bonyolítja, s ezért sem érdektelen a tanulmányunkban követett megközelítésmód, hogy a felsorolt gazdaságon belüli tényezők egy részét szorosan átfonta az egyes etnikumokhoz kötődő meghatározottság: a mezőgazdasági hitelek nyújtása során pl. erőteljesen érvényesült az egyes hitelintézetek etnikai jellege, s ez a birtokok korszerűsítését, egyáltalán a különböző etnikumokra jellemző s a dualizmus időszakában viszonylag gyorsan módosuló birtokstruktúrát közvetlenül befolyásolta. Vő. Egyed Á., 1981. 188-190. 3 Véleményünk szerint ezen kategóriák kialakításánál nemcsak a földterület nagyságát, de egyéb, termelékenységi tényezőket is figyelembe kell venni. Emellett természetesen nem azonosíthatjuk a parasztbirtokokat a 100 hold alatti kisbirtokokkal, hiszen ebbe a kategóriába tartoztak pl. a felbomlott köznemesi birtokok, egyéb, tisztviselők, értelmiségiek tulajdonában lévő földek stb.; másrészt a paraszti birtokok csekély hányada, illetve a birtokközösségek egy része meghaladta a 100 holdat. 4 A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. IV. k. 1895. 55. Az adatokban a haszonélvezeti, a haszonbéres és a vegyes típusú gazdaságok is szerepelnek.