Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Csíki Tamás: A román és a magyar etnikumú parasztság történeti kutatásának néhány problémája a kapitalizmus korában
birtokaprózódással járt, mivel a földeket a román parasztság, egy viszonylag fejlett bankhálózat kedvező hitellehetőségeit kihasználva, néhány holdas nagyságban vásárolhatta meg, vagyis a megmaradó magyar nagy- és középbirtokok mellett elenyésző volt a kialakuló román nagygazdaságok száma: 5 Biharban még 1910-ben sincs igazi, 1000 holdon felüli, román nagybirtok (magyar 36), s a 100 holdon felüliek száma is csupán 68 (12,2%). (Ebben a birtokkategóriában 491 magyar birtok volt. 6 ) A vizsgált gazdacímtárak tanúsítják, hogy a román közép- és nagybirtokok egy része a lassan formálódó, s persze igen szúk, román polgári elit tulajdonába került: ezek a birtokosok tőkés vállalkozók, bankárok, ügyvédek stb. voltak, akik ugyanúgy magyar gazdatiszteket alkalmaztak, s akiknek a birtokvitele lényegében hasonló volt az adott tájegység magyar nagybirtokaiéval. (Ez szintén nehezíü a különböző etnikumú gazdaságok termelésének összehasonlítását.) Persze - ettől függetlenül - a rendelkezésre álló statisztikák alapján is lényeges különbségeket tapasztalhatunk a vizsgált régió román és magyar nagybirtokai között a századfordulós években, éppen a keletkezés eltérő körülményeiből adódóan. Hiszen a magyar nagybirtokok az elmúlt évszázadok maradványaiból vagy a jobbágyfelszabadítást követő birtokrendezések ellentmondásaiból számos negatív, a korszerűsödést gátló tényezőt megörököltek a dualizmus évtizedeiben. 7 Biharban magas volt a hitbizományok aránya is, ezzel szemben a kevés számú román nagybirtok, amelyeket részben tőkés vállalkozók vásároltak meg, tehát a tőkeellátottságuk, a korszerűsítés pénzügyi feltételei is kedvezőbbek voltak (a magyar nagybirtokokon az elhúzódó úrbéri kárpótlás sem jelenthetett megfelelő tőkeutánpótlást), abban a történeti periódusban alakultak ki, amikor a magyar mezőgazdaságfejlődés, a termelés átalakulása, modernizálódása számára kedvező külső és belső feltételek, táguló keretek kínálkoztak (elsősorban éppen a nagyobb birtokokon). 5 Ez is jelzi, hogy a román birtokpolitika s a mögötte álló Albina bankhálózat elsődleges célja mind több föld nélküli paraszt földhöz juttatása, s kevésbé a termelés korszerűsödését lehetővé tevő birtoknagyság kialakítása volt. Bethlen egyébként maga kezdeményezett 1911-ben nagyszabású adatgyűjtést a birtoktulajdon etnikai változásairól: a főszolgabírói és a jegyzői apparátust felhasználva 23 románok lakta erdélyi, partiumi és bánáti vármegye 100 holdon felüli birtokainak forgalmi adatait gyűjtötte össze, amit 1912-13-ban az Erdélyi Gazdasági Egylet munkája egészített ki. (Ezek fontos forrásként használhatók fel az egyes nagybirtokok forgalmi viszonyainak feltárására, amiből termelésük színvonalára is következtethetünk.) Az összesítést tekintve: 1907 és 1911 között a 100 holdon felüli magyar gazdaságok 6,6%-a, kb. 100 000 hold szántó, kert és szőlő ment át román tulajdonba. (A Királyhágón túl az átlagnál magasabb, kb. 8% volt az arány.) Romsics /., 1985. 83. (Vő. még: Bethlen !., 1907. különösen: 10-13., Vő. 1913. különösen: 5-19. Ezekben a nyomtatásban is megjelent előadásokban Bethlen statisztikai kimutatásokat közöl a románság birtokvásárlásaira, a magyar birtokok fogyásának okait kutatja, s e folyamat megállításának lehetséges eszközeit - telepítések, hitbizományok alapítása, a magánparcellázás állami engedélyezése stb. - is számba veszi. Az Erdélyi Gazdasági Egylet munkájának bemutatása pl. Tokaji L., 1913. (mellékletek), amely településenként jelzi a btrtokforgalom legfontosabb adatait. 6 Magyar Statisztikai Közlemények (a továbbiakban: M. S. K.) 56. k. 438-439., 446-^47. Az összeírásban szereplő keresőket tekintettük, Nagyvárad nélkül. Emellett a bérleti rendszer is sokkal elterjedtebb volt a magyar gazdaságok körében, elsősorban a nagyobb birtokkategóriákban: Bihar megyében 1910-ben a 100 hold feletti bérlők között mindössze 8 román (3,5%) és 218 magyar etnikumú található. Az arányok értelmezéséhez tudnunk kell, hogy 1910-ben a megyében, Nagyvárad nélkül, a magyar és a román etnikum aránya igen közel állt egymáshoz (52,7, illetve 44,9%). M. S. K. 42. k. 296-297., 56. k. 454-455. 7 Erdély és a Partium számára 1854-ben önálló pátensben szabályozták a birtokrendezések kérdését, amely itt sokkal lassabban és nagyobb költségekkel folyhatott, mint Magyarország egyéb területein. (Erinek okai a korábbi úrbérrendezések „hiányosságai", a közös földhasználat, az úrbéres és a szabad falvak nagy aránya stb.) A kérdést részletesebben tárgyalja pl. Kovács /., 1957. 23-70. A Bihar megyei előzményekre, a telekszámok változásait helységenként is bemutatva: Varga /., 1959. 37-63.
