Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Keszeg Vilmos: A román mitológia hatása a mezőségi magyar hiedelemrendszerre

A ROMÁN MITOLÓGIA HATÁSA A MEZŐSÉGI MAGYAR HIEDELEMRENDSZERRE KESZEG VILMOS A vegyes lakosságú vidéket nem csupán a kétnyelvűség, hanem általában a kettős kultúra jellemzi. A kultúrák kompatibilis és inkongruens voltának azonban nincs egységes normája. Az együttélés és a kapcsolatok formája, foka a kulturális hatás irányát, mértékét eltérően határozza meg. A nagyszámú, tömbben élő, saját intézményekkel rendelkező etnikai csoport (a székelység) kulturális gyakorlata önellátó, reproduktív jellegű. Ebben az esetben az idegen kultúra hatása szórványos, s a befogadó kultúra megőrzi aszszimilációs képességét, szerkezete a hatások ellenére változatlan marad. A kulturális szigetben élő etnikai csoport (a csángóság) a környezet, a többségi lakosság intézményeit használja, s kultúrája megosztott, kettős. A közösségen belüli kommunikáció endogén normák, hagyományok alapján történik, de életvitelében épp ilyen szerepe van a a környezet kultúrájának is. A harmadik kulturális modell a szórványban élő etnikai közösségé. A kulturális hatások sokasága és gyakorisága miatt az endogén kultúra asszimilációs képessége megszűnik, a kultúra szerkezete a többségi lakosság kultúrája szerint rendeződik át, mindössze bizonyos elemeket őrizve meg az endogén kultúrából. A kultúrának ezek az elemei az elődökkel való identifikáció, az etnikai identitás kinyilvánításának eszközeiként működnek. Dolgozatomban a kulturális átvételek tipológiáját kívánom elkészíteni. Példáimat az erdélyi Mezőségen végzett hiedelemgyűjtésből veszem. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy e tájegységen az elzártság miatt évszázadokkal ezelőtti mentális konstrukciók konzerválódtak. A mitikus és mágikus hiedelmek máig a kultúra szerves, funkcionális részei. Az észlelések receptálása, az események, összefüggések interpretálása által világmagyarázó, a cselekvések megtervezésében, kivitelezésen játszott szerepük által pedig mágikus vezérlő funkciót töltenek be. 7. A kulturális átvétel alapszintjének a periférikus kultúra tekinthető. E kultúra a tágabb környezetben való tájékozódás/tájékozottság terméke, a kulturális másságról kialakított kép. Minthogy felszínes információ, tapasztalás (hallomás révén kerül az egyén) a közösség tudásába, nem épül rá az alkalmazott kultúra tengelyére. A miénk - idegen, természetes - szokatlan, indokolt - motiválatlan oppozíciópárok kiépülése által a kulturális identitást erősíti, az identifikálás, a kultúra körül- és elhatárolását teszi lehetővé. A kultúrának ez a része biztosítja az átjárhatóságot egy más kultúrába, tompítja a magyar nem magyar, falusi-városi, népi-elit kultúra ütközési felületét. E periférikus kultúra hiányának következményét szemlélteti az alábbi eset. Egy magyarfrátai idős férfi a maga korábbi tájékozatlanságát kinevetve mesélte el első találkozását egy négerrel. Minthogy négert korábban nem látott, s nem tudta, hogy Kolozsvárt négerek tanulnak, vizuális élményét a hagyományos interpretációs kliséje alapján az ördöggel azonosította. Csupán az volt meglepő számára, hogy a járókelők nem szaladnak szét az ördögöt látva. E tudás vonatkozik mind a románok mágikus cselekvéseire, mind pedig hiedelemlényeikre. Detrehemtelepi adatközlők számoltak be élményeikről, miszerint az egeresi román lakodalomban búzát szórnak a fiatal párra; Csipolyánban a ház festésekor egy ha-