Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Faragó József: A nemzeti jelleg megközelítése a népköltészetben (A magyar és román népballadák példája)

Kék katáng a mart alatt, Látta Sztán s majd belehalt; Sztán, ki Perszika-beli, S életét csak tengeti, Vén Drágán unokaöccse, Ki a Baragán szülötte. Zöld levél s egy tulipán, A Perszika-béli Sztán Hétszám semmit sem csinált, Hónapszám csak kóricáit. Most, hogy eljött szent vasárnap, Hosszú pányvát font magának. S miből? Mit használt ő szálnak? Felerészt lószőrből fonta, S vén kötélből, szálra bontva, Hogy ha víz érné, ne rontsa; Felerészt kenderfonalból, S selymes árvalánykahajból, Fogja meg majd a lovat jól. O a pányvát befejezte, S a lovak még messze, messze, Nem jött, nem tért vissza egy se. És Sztán, ahogy az idő telt, Testvér, rettentő dühös lett, Hogy így elszalasztá őket. Aztán fontolóra vette, Százszor meghányta-vetette, Hogy csinálja, mit tehetne. S egy csütörtökön csak fogta, A gubát vállára dobta, S indult, útra kelt ő nyomba. S hogyha ment, hát hova ment? Fel Moldvába, s odafent Míg a sóbányákra lelt. S ott vett, testvér, szekeret, Drága pénzen vagy hetet, Só-hordásra; s hetet másra, Hetet korpa-szállításra. És még éjjel hazamenve, Sóját a korpába tette, Azzal szépen elkeverte. És hajnalban odakint A mezőn szétszórta mind. A lovak, hogy visszamentek És legeltek, enni kezdtek, Testvér, mit nyaltak, mit ettek? Ok biz ott csak csupa sót, Menve ott át, csupa korpát. Sztán, ki Perszika-beli, S életét csak tengeti, Ennyivel nem érte be, Csak tovább főtt a feje: Most a mély kúthoz szaladt, Vizet mert egy perc alatt, Három vályút teletöltött, És a gém mögé rejtőzött. A lovak, hogy jól legeltek, A lovak, hogy jól beettek, Megszomjaztak, de erősen, Jöttek inni sietősen. Nekiestek vályúiknak, S nagy mohón csak ittak, ittak. Sztán, ki Perszika-beli, Ki Szilistyén él s aki Életét csak tengeti, Vén Drágán unokaöccse,