Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Faragó József: A nemzeti jelleg megközelítése a népköltészetben (A magyar és román népballadák példája)

Ki a Baragán szülötte, Ekkor, testvér, mit csinált? 0 a gém mellé kiállt, Es a pányvát megtekerve, Ott a jobb kezébe vette És ballal elvetette, A nyakukba hajította, Mindhármat kötélre fogta, Mert azok rá nem figyeltek, Mert a vályúkra meredtek. Hogy oltották szomjukat S megrázták a nyakukat, Ama pányva megfeszült, S a kezéből kirepült. Néki Isten - úgy esett Adott, testvér, oly eszet, Hogy a pányvát megragadva, Jól a kútgémhez csavarja. Am a három jó herélt Újra megrázta fejét, S lecsavarodott a pányva; Nagy volt Sztán bá bosszúsága. Másodszor tekerte rája; Am a három jó herélt Ismét megrázta fejét, A kút gémje kiszakadt, Vedre elgurult alant. A három ló megriadt most, A kútgémmel eliramlott, Mint a gondolat repültek, Es a messzeségbe tűntek. Sztán, a Perszika-beli, Ki Szilistyén él, s aki Életét csak tengeti, Akkor fejéhez kapott, A haját cibálta ott, És ekképpen szólva, szólt: - Senki nyomorult vagyok! Fáj a szívem, fáj, sajog, Nem a paripákért éppen, Hanem pányvámért főképpen, Évi munkám e kötélben; Fáj a szívem, nem egyébért, A sok sóval telt szekérért, S a korpámért, mit kiszórtam, Mert hisz pénzen vásároltam! Ámde Sztán nem tétovázott. Sokat egy helyben nem állt ott, Indult a csikók nyomába, Őutánuk így kiáltva: - Fogják meg a paripákat, Fogják meg, hé, mind a hármat, Adtam értük drága árat! így kiáltva míg szaladt, O túl messze nem haladt, S a csikók csak megijedtek, Egy mocsárba belementek, S ott a süppedő mocsárban Megakadt a gém a sárban, A csikókat visszafogta, Jószerén megállította. Sztán, ki Perszika-beli, S életét csak tengeti, Szépen, csendben közeledve,