Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Faragó József: A nemzeti jelleg megközelítése a népköltészetben (A magyar és román népballadák példája)

Amikor ide beléptem, Mit láttam, ha szertenéztem? Kígyó nyüzsgött mindenütt, Oly aprócskák, mint a tűk, A békák is kisdedek, Csak mint a diószemek, A gyíkok mint a szegek. A kígyók most jó nagyok, Mind gerendavastagok, A varangy, mint egy kulacs, Es a gyík hordónyi nagy. De ezt el se mondanám, Tűrném mindezt szót sem szólva, Hogyha rosszabb is ne volna: De egy irtó anyakígyó, Verné meg az Isten Anyja, Fészkét szakállamba rakta, Sok tojását ott megtojta, S valamennyit ő lehordta Bő nadrágom belsejébe, Bő nadrágom két zsebébe; Mellemen kotolt, amíg Kiköltötte fiait, S őket most ott neveli, Oldalamat csipdesi. Hogyha megtekeredik, Szívem meghidegedik, Hogyha hosszában kinyúlik, Szívem már-már hogy kimúlik. Másik példánk egy általánosan ismert magyar népballada 2 első sora: „Fehér László lovat lopott / A fekete halom alatt." Ennek a kezdő s egyszersmind konfliktusindító motívumnak az egyik lehetséges román párja valósággal lenyűgöző: a már idézett Petrea Cretul Solcan 162 sorban bontotta ki Luganii (A paripák) című balladája élén: Messze, testvér, arra messze, Nem is épp annyira messze, Csoropina kútja táján, Szilistye falu határán, A mezőnek közepében, Ama kútnak közelében, Ott legelt, legelgetett Három kicsi sárga ló, Három harmadfű csikó, Mind szép csíkos hátú pej, Három lábuk szép kesely. Ott legelt, legelgetett Ama három sárga ló, Három harmadfű csikó, Míg a hajnal felpiroslott, És minden még harmatos volt, Akkor csak fölkerekedtek S elnyargaltak, elügettek. 38 Faragó-Kiss, 1974. 160-161.