Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Dankó Imre: Domokos Sámuel élete és munkássága (a hazai románság folklórjának kutatásában)
jellegű tanulmányát Román irodalom magyar nyelven. A tanulmány első része a „műköltészetről" szólt, viszont a Keleti Kapu második számában megjelent második rész címében is kifejezve a népköltészettel foglalkozott. Domokos Sámuelnek ez a tanulmánya azért vált programértékűvé, mert mindazokat a tényezőket tartalmazta, megvilágította, amelyek a későbbiekben kibontakozó munkásságának az alapjait képezték. Megmutatkozott benne többek között Domokos Sámuel nagy-egy erénye, hiánytpótló tevékenysége, bibliográfiai készsége, érdeklődése és könyvészeti munkásságának koncepciója is. Bár kétségtelen, hogy Domokos Sámuel munkásságának nagyobb, eredményeit tekintve is talán jelentősebb része a román irodalommal foglalkozó rész, a köztudatban mégis inkább, mint jeles folklorista él. Ezt a vélekedést annak köszönheti, hogy 1945ben, amikor Magyarországra jött, román népköltészeti kérdések megvitatásával indult; valamint az, hogy minden más természetű munkája mellett mindig kitartott a népköltészeti kutatások és feldolgozások mellett is. Ez a kitartás, folyamatos népköltészeti érdeklődés meg is hozta aztán a maga gyümölcsét; a kétnyelvű népmesék (és egyéb műfajok) alig érintett világának kutatását, mintaszerű feldolgozását. Örömmel és tisztelettel emlékszem vissza arra, hogy Domokos Sámuellel való személyes kapcsolatom nem szűnt meg azzal, hogy 1947-ben Debrecenből Budapestre költözött, hogy egyetemi tanár, az irodalomtudományok kandidátusa lett. A népköltészet iránti érdeklődés továbbra is összekapcsolt bennünket. Akkor is, amikor az 50-es évek végén Domokos Sámuelt a román népköltészet közép-keleteurópai kapcsolatai izgatták. A balladákban, közelebbről a betyárballadákban találta meg azt az általános, minden közép-keleteurópai népnél, népcsoportnál kedvelt és ismert műfajt, amelynek egymástól eltérő típusaik, motívumaik ellenére is alapját képezik Közép-Keleteurópa azonos, vagy nagyon hasonló, rokon gazdasági-, társadalmi- és kulturális körülmények közt élt, vagy élő népei, népcsoportjai költői megnyilvánulásainak, kifejeződéseinek. Domokos Sámuel a közép-keleteurópai népek betyárballadáiban kétféle társadalmi vágy, törekvés drámai kifejeződését látta és mutatta meg. Közép-Keleteurópa népeinek nagy hányada a 17-19. század folyamán egyrészt saját uraik ellen folytattak antifeudális küzdelmet; másrészt küzdeni kényszerültek országaik, népeik függetlenségéért. Sokat bajlódott a „betyár" fogalmának elfogadható meghatározásával s közben rá kellett jönnie arra, hogy a hajdú szó jelentése nem egyértelműen „betyár", vagy még inkább „rabló". Kutatásai során nála is felmerült a nagy kérdés, hogy mi is, ki is hát a betyár, a hajdú; bűnöző-e vagy pedig népi hős, ahogy az a magyar hajdúkutatások során is felmerült, legbeszédesebben Rácz István alapvető, a magyar hajdúk 17. századi életéről szóló munkájában. 9 Domokos Sámuelnek is rá kellett jönnie, hogy a Balkánon nem betyárballadákról van szó, hanem kleftisz (görög), hajdút (bolgár), hajdúk (szerb), haiduc (román), hajdemák (lengyel) balladákról. Az első volt, aki rámutatott a hajdú szó félrevezető balkáni értelmezésére (haiduc=rabló) és felfedte, hogy a magyar hajdú szó egyáltalán nem rabló jelentésű és hogy soha se volt az. Ebből következőleg magyar hajdúballada nincsen, csak betyárballadáink vannak. Az ekkortájt végzett balkáni hajdúkutatásaimmal nagyon jól összevágtak, egybeestek Domokos Sámuel közép-keleteurópai, zömmel balkáni betyárballada vizsgálatai. Nyilvánvaló, hogy egy-két kérdésben összedolgoztunk, kölcsönösen segítettük egymást. Amikor 7 Domokos Sámuel: A román irodalom magyar nyelven I. Keleti Kapu 1. 1946. november. 17-20. Műköltészet 8 Domokos Sámuel: A román irodalom magyar nyelven II. Keleti Kapu 2. 1947. január. 32-35. Népköltészet 9 Rácz István: A hajdúk a XVII. században. Magyar Történeti Tanulmányok II. Debrecen, 1969. 1215.; Vö. Rosen, Georg: Die Balkan-Haiduken. Leipzig, 1878.