Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Dankó Imre: Domokos Sámuel élete és munkássága (a hazai románság folklórjának kutatásában)

Domokos Sámuel középiskolai tanulmányai elvégzése után a kolozsvári egyetemre iratkozott be; magyar-román szakos bölcsészhallgatónak és szerzett ott magyar-román szakos tanári oklevelet. A háborús viszonyok, a romániai belpolitikai zavarok, ÉszakErdély visszacsatolása, katonáskodás és egyéb hátrányos körülmények miatt nehéz volt a pályakezdése, több helyen is tanárkodott. Tudományos pályája szempontjából meghatározó jelentősége volt annak, hogy 1941-ben a naszódi román líceum és kollégium tanára lett. Itt találkozott másodszor Pálffy Endrével, aki ugyancsak 1941-től dolgozott a naszódi román líceumban, amelynek azután 1942-ben igazgatója is lett. Naszódon Domokos Sámuel a szigorúan vett iskolai munka példás ellátása mellett Tamás Lajos, akkor kolozsvári nyelvész professzor hatására népnyelvi gyűjtéssel, nyelvjárási tanulmányokkal, a román nyelv magyar kölcsönszavainak tanulmányozásával foglalkozott.

5 Nyelvészeti tanulmányaiban Tamás Lajoson kívül nagy segítségére volt az 1941-től ugyancsak naszódi tanár Inczefi Géza, a kiváló nyelvész is.

6 A naszódi román gimnázium ennek a három, tudományos munkát is végző tanárának a tevékenységében érte meg a maga fénykorát. A „nagy hármak" iránt érzett tisztelettel és nagyrabecsüléssel említem meg, hogy 1942-ben, Lükő Gáborral együtt tett naszódi utam alkalmával találkoztam össze először Domokos Sámuellel és Pálffy Endrével. Lükő Gábort Pálffy Endre érdekelte elsősorban, akiről tudta, hogy Nicolae Jorga Valenii de Munte-i híres szabadegyetemén tanított. Pálffy, amikor Lükő naszódi és környékbeli román folklórgyűjtéseihez Pálffy segítségét kérte, az Domokos Sámuelhez irányította. Lükő Gábor Naszódon jó barátságba került Domokos Sámuellel. Ami azután abban is megmutatkozott, hogy 1945-ben, amikor Naszódról el kellett jönnie, Domokos Sámuel Debrecenbejött és itt Lükő Gábor segítségét igénybe véve igyekezett a közéletbe beilleszkedni, annak aktív tagjává válni. Domokos Sámuel elsőként csatlakozott a Karácsony Sándor és Lükő Gábor által 1946ban szervezett Debreceni Magyar-Román Társasághoz. Lükő Gábor azonnal beválasztotta a Társaság rövid életű, de annál virulensebb folyóirata, a Keleti Kapu szerkesztőbizottságába, Kállai József, Koczogh Akos, Komjáthy István, Komlósi Sándor és Kovács Ferenc társaságába. 1947-ben pedig, amikor Szegedi Miklós Debrecenből eltávozva megvált a Társaság jegyzői tisztétől, Domokos Sámuel a Társaság jegyzője lett. Neki is köszönhetően bontakozott ki rövid idő alatt társasági munkaként a román irodalom-, de főleg a román népköltészet interpretálása, fordítása, megjelentetése mindenekelőtt Karácsony Sándor és Lükő Gábor, valamint Komjáthy István, Gulyás Pál, Mata János, Balogh László, Kállai József, Gellért Sándor és még sokan mások tevékenységében. Domokos Sámuel a Keleti Kapu első számában megkezdte közölni nagyszerű, program 5 Tamás Lajos (Temesvár, 1904. március 23. - Budapest, 1984. március 19.) nyelvész, 1940-től 1945ig kolozsvári egyetemi tanár, majd budapesti professzor. 1949 MTA levelező, 1962 MTA rendes tagja. Bár fő kutatási területe az általános nyelvészet volt, a köztudatban, mint a magyar-román nyelvi kapcsolatokkal foglalkozó tudós példaképe él. Sajátos szempontjaink szerint legfontosabb munkái a következők: Rómaiak, románok és oláhok Dácia Trajánában. Párizs-Bukarest, 1935.; Az erdélyi oláhság. Uo. 1936.; A magyar eredetű rumén kölcsönszavak művelődéstörténeti értékelése. Kolozsvár, 1942. 6 Inczefi Géza (Szászrégen, 1906. július 12. - Szeged, 1974. április 10.) nyelvész, főiskolai tanár. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, 1935-ben kapott tanári oklevelet. Rövid szegedi, budapesti és makói tanárkodás után, 1940-ben a naszódi román líceum és kollégium tanára lett. Mint nyelvész főleg névtannal, ezen belül is helynévgyűjtéssel és feldolgozással foglalkozott. 1945-ben Pálffy Endrével és Domokos Sámuellel együtt távozott Naszódról, illetve Erdélyből. Hárman három felé mentek; Pálffy Budapestre, Domokos Debrecenbe, ő pedig Szegedre ment. Szegeden előbb, mint gimnáziumi tanár, majd mint egyetemi előadó s még később mint a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára, tanszékvezető tanára működött. 1958-1961 között Makón és környékén nagyszabású népnyelvi és főleg névgyűjtést végzett. Fő munkája a Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata (Makó környékének földrajzi nevei alapján), ami az Akadémiai Kiadónál, a Nyelvészeti Tanulmányok című sorozat 14. számaként, 1970-ben jelent meg.