Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

ÖSSZEGEZÉS

A lakóház belső elrendezésében döntő mozzanat zajlott le, a kemence az épület egyik rövid oldalán lévő ajtó mellé került és éppen Kelet-Európa nyugati részén - tehát a Kárpátok keleti és északkeleti oldalán erőteljesen terjednek a kőből vagy agyagból készített szögletes kemencék. A nagyon is hiányos régészeti leletekből, valamint a felföldi lakóház további fejlődéséből adódó következtetések alapján a Kárpát-medence északkeleti részében a fejlődés kiindulópontja ez az építmény lehetett. Feltételezem, hogy ezen a vidéken a XI-XIII., de talán már a X-XII. században egy négyszögletes alaprajzú, valószínű félig földbemélyített, fából, vagy sövényből készült falú lakóház volta jellemző. Bejárata az egyik rövidebb oldaláról nyílt, kemencéje a bejárat mellett állt, minden bizonnyal ekkor még a padlószinten, és szája a bejárat felé nézett. Az építmény tetőszerkezete nehezen rekonstruálható, a sövény fal esetében nagy a valószínűsége az ágasfás-szelemenes megoldásnak, a boronafalnál azonban már más is számításba jöhet. XIV. század Ez a ház a XIV. században több lényegi változáson esik át. Az esetleg már az előző században meginduló átalakulás egyik legfontosabb mozzanata, hogy kéthelyiségessé válik, hozzáépül a pitvar. Az építmény kibővülése a pitvarral egyetlen lépésben játszódott le, és nem láttam annak semmi bizonyítékát, hogy egy fokozatosan bezáruló ereszből alakult ki az épület második helyisége. Ez a Felföld lakóházait elhatárolja a tőle északra, északkeletre lévő építményektől, ahol ez a mozzanat esetleg egy, eredetileg nyitott eresz bezárulásával zajlott le. A kéthelyiségessé vált lakóház teljesen földfelettivé vált. A szobájában lévő kemence ennek következtében, és a második helyiség hatására is, szájával a lakóhelyiség ajtóval szemközti falán ekkor már minden bizonnyal meglévő ablak, vagy ablaknyílások felé fordult és talán már ekkor elkezdődött felemelkedése a földről. Természetesen ez a folyamat elhúzódhatott, és nem kizárt, hogy döntően inkább a következő századra datálható. A XIV. században tehát a Felföldön már ismerték és használták a kéthelyiséges, egy lakó- és egy előtérből (pitvar) álló házat. A ház fala boronából vagy vázszerkezetes technikával sövényből készült. Ez utóbbi falszerkezetnél minden bizonnyal ágasfás-szelemenes lehetett a tető, a boronafalnál feltételezhetően már csak szarufák tartották a héjazatot. A ház helyiségei ekkor még lepadlásolatlanok, a szobában a Bejárati ajtó mellett állt a kezdetben valószínű valamilyen fából készült emelvényre emelt kemence, melynek az ablakok felé néző szája előtt nyílt tűzhely volt. Ezt a változást nyilvánvalóan az a társadalmi-gazdasági és a nyomában bekövetkező agrotechnikai fejlődés váltotta ki, melyet a Kárpát-medence egészében, s így a Felvidéken is jól regisztrál a történeti-, gazdaságtörténeti kutatás. A lakóház alakulása szempontjából rendkívül fontos, hogy a Felföldön a XIV. századból kimutatható ház már alapvetően különbözik a hasonló korú, szűkebben alföldi, tágabban a Kárpát-medence középső részein elterjedt lakóháztól. Ezért a XI-XIII. századi előzmények után a XIV. századot egyben a nagytáji típusok kialakulási időpontjának is tekintem, legalábbis a Felföld és az Alföld vonatkozásában.