Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

ÖSSZEGEZÉS

XV. század A XV. szazadban, az előző század gazdasági változásainak ekkorra beérő eredményeként megnövekedett tárolási igény és ennek már nem tudott megfelelni a lakóhelyiség és a részben szintén tárolóhelyként használt pitvar. Erre az időre a földművelésben megnövekedett vonóerő szükséglet és fellépett az istálló szükségessége is. Mindezek kielégítésére, valószínű már a XIV. századtól különféle kísérletek történtek. Az egyik megoldás az lehetett, hogy ebben a korszakban a kéthelyiséges mellett még továbbélő egyetlen térből álló építményhez hozzákapcsolták a kamrát. A másik megoldási kísérletben a szobából-pitvarból álló lakóházhoz istállót építettek, melynek bejárata vagy a pitvarból, vagy közvetlenül a szabadból nyílt. Végezetül - és ez bizonyult fejlődésképesnek - a szoba-pitvar egységhez hozzáépült a kamra, és ennek a helyiségnek is a pitvarból nyílt az ajtaja. A különféle variánsok közül ez volt az, mely lehetővé tette a ház további bővülést, és a XVI. századra ez vált általánossá. A többi megoldás sem múlt el nyomtalanul. Bizonyos, elsősorban társadalmilag meghatározott helyzetekben tovább éltek, de kívül maradtak a fejlődés fő vonalán. Esetenként az ilyen jellemzőjű építmények akár a XX. századot megérték, természetesen bizonyos módosulásokkal - a tüzelőberendezés például továbbfejlődhetett bennük - de ezek a házak lényegében a XV. században kialakult állapotot konzerválták. XVI. század A XV. század végére, a XVI. századra tehát kialakult az a lakóház a Felföldön, mely minden további fejlődés kiindulópontjának tekinthető. A borona falú, szarufás és a vázszerkezetes sövény falú, ekkor még valószínű ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű ház három helyiségből állt. Lepadlásolatlan szobájában belülfűtős, szögletes kemence állt, az akkor esetleg már nem fából, hanem sárból, kőből rakott padkán, melyen az ablakok felé néző kemenceszáj előtt nyílt tűzhely is volt. A pitvar továbbra is egyszerre elosztótér és tárolóhely, a kamra a tárolás céljait szolgálta. Semmi jel sem utal arra, hogy ez utóbbinak más funkciója is lett volna, nem szolgált az asszonyok, vagy a fiatalok hálóhelyéül. Ez az az épület, melyet az Ipoly, s talán a Garam vonalától keletre egészen Ungig, a nyelvterület határáig mindenütt ismertek, építettek és használtak. Ilyen egységes lakóépítmény utoljára ekkor, a XVI. században mutatható ki a Felföldön.