Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

ÖSSZEGEZÉS

A paraszti lakóház fejlődésének szakaszai a Felföldön A XIII. századig A Honfoglalást megelőző korban a magyarság dél-ukrajnai szálláshelyein olyan társadalmi-gazdasági viszonyok között élt, mely a félnomád terminussal jellemezhető. A népesség egy része már letelepült lehetett és szilárd lakóépítményeket emelt magának. A térségben feltárt régészeti leletekben nyomon követhető fejlődést a népvándorlás kor második hullámába tartozó nép (a magyarok) is bejárta, hiszen csak így magyarázható, hogy az általában kelet-európainak nevezhető egyhelyiséges lakóépítménynek pontosan az a fejlődési foka jelenik meg a Kárpát-medencében a Honfoglalást követő időkben, mint ameddig a lakóház a magyarság etelközi tartózkodásának végéig eljutott. AIX. századból szórványosan, majd a következő századokból már nagyobb számban napvilágra hozott lakóépítmények azon a területen, amelyet a magyarság a Honfoglalás után megszállt, egyhelyiségesek, a közöttük lévő esetleges (táji) különbségeket még nem látjuk tisztán, nem kevesen ennek létét is kétségbevonják (a sátor/jurta használatára vonatkozó adatok inkább társadalmi, mint táji eltéréseket sejtetnek). A lakóházak földbe mélyednek, faluk a gödör fala (csak ritkán bélelik valamivel), a négyszögletes alaprajz két rövidebbik oldalának közepén általában előkerülnek a szelementartó ágasok nyomai. Bejáratuk az egyik hosszú oldalról nyílik, ez az oldal rendszerint délre néz. A lakóépítményben a bejárattal szemben, többnyire a jobb sarokban van a tüzelőberendezés, mely vagy a gödör falába vájt, vagy a sarokban álló zárt tüzelő - kemence. XIII. század Az első nyomok egy ettől eltérő lakóépítményre a Felvidéken már a XI-XIII. században feltűnnek. Erre az időre fejeződött be a Kárpát-medence északkeleti felének magyar kolonizációja, és kezdődött meg a településhálózat kiépülése, majd megszilárdulása. Közben azonban Kelet-Európa Kárpátoktól északra és keletre eső vidékein a lakóház tovább alakult. Ez már nem volt hatással a Kárpát-medence középső részeire, ahol a Dél-Ukrajnában megismert - és nyilvánvalóan az ezzel egyező, az új hazában talált - építményből kiindulva egy önálló fejlődés indult meg. A Felvidék viszont nem vesztette el kapcsolatait a szélesebb kelet-európai térséggel, s itt még ez a X-XIII. századi lakóépítmény megjelent.