Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ÖSSZEGEZÉS
A felföldi lakóházak történetét eddig úgy vizsgáltam, hogy az épületek jellemző sajátosságainak, az alaprajzi elrendezés, a falanyagok és szerkezetek, a tetőzet és nem utolsó sorban a tüzelőberendezések alakulását kíséreltem meg nyomon követni nyolc-tíz évszázadon keresztül. Ez teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a lehető legrugalmasabban alkalmazkodjam forrásaimhoz, melyeket koronként más és más diszciplínák elsődlegessége jellemez, és azt, hogy részletes elemzéseket végezhessek. Természetesen a lakóház jellemzői összefüggenek, így elkerülhetetlen volt, hogy egy-egy részkérdésnél ne utaljak, vagy hivatkozzak más területekre, ez esetben a könyv többi fejezetére. Befejezésül azonban az egymás mellett futó szálakat - a külön tárgyalt jellemzők alakulását - össze kell kötnöm, és egy abszolúlt időrendben vázolnom a felföldi parasztházak fejlődését az elmúlt közel ezer év alatt. A kezdetektől a XVIII. századig századonként összegzem a legfontosabb eseményeket a lakóház fejlődése során, a XIX. századról azonban valamivel részletesebben szólok. Ennek oka az adatok közötti mennyiségi különbség, az, hogy csak a XVIII. századtól teszik lehetővé a források a korábbinál biztosabb következtetések levonását. Bár a lakóház alakulását vizsgáltam, de az elöl se térhetek ki, hogy összegezzem tapasztalataimat és véleményt nyilvánítsak arról, hogy mennyiben helytálló lakóház-tipológiánknak az a kategóriája, melyet az északi magyar (palóc) ház, vagy újabban az északi házterület fogalma megtestesít.
