Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ELŐZMÉNYEK
avarok lakta vidékeket részesítették előnyben „Ez szükségképpen azzal járt, hogy a szlávok kiürítették a nagyapáik által megszállt területeket..." 24 . A XI. századot követően a Felvidéken többirányú népességmozgásnak lehetünk tanúi. Az ország nyugati határától meginduló „terjeszkedési feszültség" hullámai ide is elértek. Nyitra megyében már a X-XII. században 25 , keletebbre - az általános tendenciáknak megfelelően némileg megkésve - a XII-XIII. században érték el a magyar települések a későbbiek során évszázadokig fennálló „szélső értékeiket" 26 . Losonctól (Luőenec) északra például csak a XII. század végétől mutatható ki magyar népesség, ugyanúgy mint a Sajó felső folyásának vidékén, ettől keletre a Murány torkolatától északra. A Bódva és a Hernád között, Borsod várától északra a XI. században megindult magyar terjeszkedés a XIII. század elején a Szepességben fejeződött be, ahol csak a XII. században jelent meg a magyar lakosság a szászokkal együtt. Jelentős területe volt a magyar terjeszkedésnek az Ondava-Laborc völgye, ahol a korábban délebben húzódó nyelvhatár ekkor egészen Homonnáig (Humenné) nyomult. Keletebbre Munkács (Munkacsevo) környékén ez a határ a XII. században egészen Szolyváig (Szvaljava) terjeszkedik ki. Ezzel egyidejűleg egy ellentétes, északról délre haladó népességmozgásnak is tanúi lehetünk. A XIII. század folyamán szlávok jelennek meg a Bükk északi lejtőin, a Sajó és a Bódva közötti hegyvidéken. A Szepességben a XII. század előtti időkből is kimutatható a szláv népesség, Sárosban azonban a helynévadás XII-XIII. századi, ugyanúgy mint az Ung-Laborc között, ahol miközben a magyar lakosság északra húzódik, a szláv népesség dél felé terjeszkedik. A Felvidék Árpád-kori etnikai képéhez hozzátartoznak a már említett szepességi szászok mellett a Hernád völgyében a XIII. század második felétől a Vizsolyi Ispánság néven összefogott, közigazgatásilag is önálló német telepesfalvak, mint például Gönc, Perény, Vilmány, Vizsoly 27 . Olasz (vagy francia) telepesfalvak létesültek az Eger völgyében, a Bükk déli lejtőjén hasonlóan a XII-XIII. században Zemplén 29 megyében a Bodrog mentén, a Hegyalján . Borsod megye északi részén a XII. században nagyarányú cseh hospes telepítésekről tudunk 30 A kép bonyolultságához járul az is, hogy egyes feltételezések szerint a magyar lakosság sem volt etnikailag egységes. Az úgynevezett palócsággal kapcsolatosan minduntalan felmerül, hogy a Felvidék Honfoglalás utáni benépesítésében nagy szerepe volt a kabaroknak 31 , nem szólva itt most a besenyőkről, úzokról 32 stb. . Az egyelőre nehezen értékelhető feltevések mellett tény, hogy a honfoglalók közötti esetleges etnikai különbségek, éppen úgy, mint a telepítések okozta eltérések - kivéve természetesen a sajátos történeti sorsú Szepességet - néhány század alatt elenyésztek, nyomuk többnyire csak a helynevekben lelhető föl. így például Borsod megye a XIV. században már egységesen magyarnak tekinthető, a telepítések és az egyéb úton kialakult népesség-szórványok a tatárjárás körül eltűntek 33 . A Kárpát-medence északkeleti területein ezzel a korszakkal véget is ért a települési terjeszkedés „extenzív" időszaka és megindul egy „intenzív" fejlődés, a településhálózat sűrűsödése, mely a tatárjárás által 24. GYÖRFFY György 1984. 637. 25. MAKSAY Ferenc 1971. 39. 26. KNIEZSA István 1938. 379. passim 27. GYÖRFFY György 1963. 44. 28. GYÖRFFY György 1963. 743. 29. BALASSA Iván 1991. 29-30. 30. GYÖRFFY György 1963. 743. 31. Ld. legutóbb BAKÓ Ferenc 1989a. 91. kk. 32. BAKÓ Ferenc 1989a. 97-98. 33. GYÖRFFY György 1963. 743.
