Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

TÜZELŐK

A belülfűtős kemence füstelvezetőjének irányulása a Felvidéken lényege, hogy a kétféle megoldást igyekeztek valamiféle fejlődési sorrendbe illeszteni. Az egyik lehetőséget GUNDA Béla képviselte. Szerinte a függőeleges megoldás volt az eredeti, majd a pitvar megjelenésével előbb egy vízszintes fekvőkémény alakul ki a padláson, ez fokozatosan lekerül a lakótérbe, közvetlenül a kemence fölé, és kész a ferde füstelvezetés

200

. Természetesen a dolog fordítva is elképzelhető, ez PÁPAI Károly elmélete: a ferde füstevezető az elsődleges, ez kerül fel a padlásra és lesz belőle fekvőkémény, a szobában 201 pedig csak a kemence szája feletti, immáron függőleges irányulású füstfogó marad . Az előbbi áttekintésből azonban nem egy ilyen, kronológiai egymásutániság bontakozik ki, hanem egy földrajzi elhatárolódás. A ferde füstelvezetés a borsodi Csereháton már általánosnak tűnik, és innen keletre csak ezzel a megoldással találkozhatunk. Gömörben, például Kecsőn (Kecovo), Sűvétén (Sivetice) majd a Sajótól nyugatra ezzel szemben csak a függőleges megoldással fordul elő. Igaz, van néhány szórványos adat, mely szerint innen nyugatra is feltűnik a ferde füstelvezető. Ilyen adatokat gyűjtött HOFFMANN Tamás Varsányon, ahol szerinte a búboskemencével párosult kürtő „...nem a padlásra vezette a füstöt, hanem a konyha és a ház közötti közfalon keresztül a kéménybe"

202

. DÁM László általánosságban nyilatkozik arról, hogy a XIX. és XX. század fordulóján a „Szabadkéményhez csatlakozó fekvő kürtő" a Med200. GUNDA Béla 1934. 12. 201. PÁPAI Károly 1893. 23. 202. Idézi BAKÓ Ferenc 1973-74. 279.