Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

TETŐK

Csonkakontyos és egyes oromzatos tetők, Taktabáj (Kisbaj - Szabolcs m.) Az alföldi és a hegyvidéki területek találkozásánál Heves és Borsod megyében egy nagyobb területen, de ezen belül szórványosan, az üstökös tető is előfordul a múlt század közepe táján

164

. 1875 után a csonkakontyos tetőforma erőteljes terjedését tapasztalhatjuk. Keleten a Hernádig mindenütt megjelenik és mellőle a kisfüstlyukas és a nyeregtetős, egyenes oromzatos formák kiszorulóban vannak. Hasonló intenzitással terjeszkedik a kisfüstlyukas megoldás is, a borsodi Cserehátban uralkodóvá válik, délre a Sajó mentén terjed, megjelenik a Borsodi Mezőségen a nyeregtetőt váltva. Ezzel ellentétesen Heves megye keleti felén, a Bükk északi oldalán egészen Gömörig a nyeregtető hódít. Igaz, errefelé a kontyolt nyeregtető is terjedő tendenciájú, köszönhetően a tetőfedő cserép megjelenésének és egyre szélesebb körű használatának. A Felföld nyugati területein lényegében változatlanok a különféle vízvetős formák. Nógrád északi tájain azonban tovább folytatódik a keveredés a nyeregtetővel és egyre több helyen jelenik meg az egy sor vízvető. A nyeregtetők legnyugatibb elterjedése is változatlan, de itt is nagyobb számban tűnnek föl a kontyolt nyeregtetők és terjedőnek tűnik a kisfüstlyukas forma. Egy genetikai sort ráerőltetni a Felföldi tetőforma-változatokra - bár történt ilyen kísérlet

1 - felesleges és megoldhatatlan. A forráshiányt a Magyar Néprajzi Atlasz sem pótolta, mert a „Hagyományos házoromtípusok a 20. század első felében" címet viselő térkép

166 nem különíti el olyan részletesen a 164. BAKÓ Ferenc 1967. 206. kk., BALASSA M. Iván 1980. 131-132. 165. Pl. PÁPAI Károly 1893. 17. 166. MNA252.