Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

TETŐK

változatokat, hogy ennek alapján akár egy időmetszetben megkísérelhetnénk ezt. Jellemző, hogy az egy sor vízvetős, vagy az oromcsúcsában kontyolt változatot nem veszi számba. A kontyolt tetők két térképezett változata között pedig számomra csak a tetőfedés anyagában ismerhető fel különbség és nem a lényegben, a formában. A két alapforma kétségtelenül a nyereg- és a kontyolt nyeregtető. A kisfüstlyukas megoldás szerkezetileg azonos az utóbbival. Nehezebb a különféle szélességű vízvetős megoldások hovatartozását megállapítani. Technikai kivitelük, hogy a vízvetőt felül a torok-gerenda, vagy az annak megfelelő szerkezeti elem tartja, a szarufás-torokgerendás szerkezethez, ezen keresztül a kontyolt formához kapcsolja őket. Természetesen ez erős leegyszerűsítés, hiszen az ágasfás-szelemenes szerkezetnél is megoldható a kontyolás - ez például az üstökös tető -, de a vízvető is párosítható hozzá. A Kárpát-medencében az ágasfás-szelemenes szerkezet és a nyeregtető szoros kapcsolatot mutat, bár például SCHIER, Bruno általánosságban épp a fordított kötődést tartja jellemzőnek

167

. A nyeregtetőn alkalmazott' egy soros vízvető eléggé egyértelműen ott jelentkezik, ahol a nyeregtető használata a különböző vízvetős formákkal érintkezik. A keskeny-és közepes vízvetős változat azonban egyaránt kapcsolódhat a kontyoltés a nyeregtetőhöz. Kisfüstlukas nyeregtető lépcsős zsúppal fedve, Hernádbüd (Abaúj m.) Csonkakontyos nyeregtetős, talpas-vázas sövényfalulakóház, Erdőhorváti (Zemplén m.) 167. SCHIER, Bruno 1932. 68., 78-79.