Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
BEVEZETŐ
Történet Nem kerülhetem el, hogy már itt elöljáróban tisztázzam, mit jelent számomra az, amit a kötet címében a „története" kifejezés takar. Nem bocsátkozom itt történetfilozófiai, pontosabban fejlődéselméleti fejtegetésekbe, de éppen más lakóházfejlődési modelleken okulva, azt vázolnom kell, hogy én hogyan látom ezt a kérdést. Azzal értek egyet, hogy egy-egy fejlődési szakasz nemcsak túlhaladja az előzőt, hanem meg is őrzi, egy-egy területen az új mellett a régi is megmaradhat és meg is marad. A lakóház fejlődésében a továbblépés nem tünteti el az előző szakaszban született építményeket, mint ez elméletileg, de a maga anyagi valóságában is tapasztalható. Egy-egy új fejlődési szakasz bonyolult együtthatók eredőjeként jön létre és ott, ahol ezen hatóerők megkívánják ezt a minőségi ugrást. Ugyanakkor - konkrétan a lakóházak esetében - nyilvánvaló, hogy a viJJanusok, jobbágyság, majd parasztság nem mindegyik rétegénél kívánják meg ezek a hatóerők ezt a továbblépést, egyes csoportoknál megőrződik egy korábbi lakóházfejlődési fázis. így kétségtelen, hogy egy adott időben a különböző vagyoni helyzetű rétegeknél egy meghatározott területen más- és más lakóházakkal találkozhatunk, de ezek nem külön fejlődési utakon alakultak, hanem ugyanannak a fejlődésnek különböző szakaszait képviselik. Időszakonként a lakóházak fejlődését befolyásoló erők aránya változik. A korai időkben a mindennapi élettel közvetlenebb kapcsolatban lévő tényezők bizonyulnak alapvető fontosságúnak, mindenekelőtt a természeti környezet, továbbá az, hogy ekkor a lakás a termelés színhelye, ennek alapvető egysége a család. A lakóépületek milyenségét meghatározó hatóerők részletes taglalása szintén meghaladná ezen bevezető lehetőségeit, csak arra hívom fel a figyelmet, hogy egymástól láthatóan különböző (filozófiai) megközelítések meglepően azonos eredményre jutnak. Utalok itt például az angol RAPPOPORT, Amosra, aki a lakóházakat alakító tényezőket két csoportra osztja, közülük a „fizikaiak": 1. a klíma (szél, nedvesség stb.), 2. az anyagok, a szerkezet és technológia, 3. a hely (terep, környezet); a nem fizikaiak: 4. a védelmi szempontok, 5. a gazdálkodás szükségleteinek meghatározó volta és végül 6. a vallás 14 . TOKARJEV, Sz. A. szerint: „A lakóépületek minden népnél összetett kulturális-életformabeli egységet alkotnak, életük legkülönbözőbb oldalaival vannak összeköttetésben: a természeti körülményekkel, a gazdálkodás alapvető ágával és irányzatával, a technikai fejlettség színvonalával, a vagyoni-és osztályviszonyokkal, a családi élet formáival, a társadalmi szokásokkal és hagyományokkal, a nép esztétikai képzeteivel és a vallási- mágikus hitvilággal" 15 . Ezek közül a jobbágyság időszakának végén, majd ezt követően a változásokkal párhuzamosan egyre nagyobb szerepet kapnak - hasonlóan a parasztság életének más területein tapasztaltakhoz - bizonyos irracionális tényezők, mint a reprezentálás igénye, és ez teremti meg annak lehetőségét, hogy a fejlődés az alaptendenciákat megtartva szétágazzon. A fejlődés egyenesvonalúsága azonban nem jelenti azt, hogy mindig és mindenhol a továbblépés beilleszkedik ebbe a sorba. Egy-egy következő szakasz, melyet azután már tipikusnak tekinthetünk, nem azonnal és nem egyszerre születik meg. Variánsok sorozatából választódik ki az a megoldás, mely optimálisan megfelel azoknak a tényezőknek, melyek a változást kiváltották. így a variánsok közül nemegy - a folklorisztika műszavával élve - invariánssá válik, a fejlődés egy, tovább nem folytatott és folytatható zsákutcájává. Nagyon fontos, hogy a lakóházak fejlődésének nyomonkövetésekor ezeket az „invariánsokat" felismerjük, és elkülönítsük őket a kontinuus fővonaltól. 14. RAPPOPORT, Arnos 1969. 135. 15. TOKARJEV, Sz. A. 1968. 3.
