Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
BEVEZETŐ
Kutatástörténet A magyar néprajzi kutatás meglehetősen korán fölfigyelt a felföldi lakóházra. Az első, már valóban néprajzi igényű leírás PÁPAI Károly XIX. század végén készült munkája A Palócz faházról 6 . Tanulmánya nem előzmény nélküli, maga is több helyen utal SZEDER Fábián 1819-ben megjelent palócokról szóló ismertetése lakóházat bemutató részére 17 . Még ezt is megelőzi BÉL Mátyás XVIII. századi szűkszavú 18 beszámolója , vagy a HUNFALVY János szerkesztette kötetben Kiss Antal összefoglalása, melyben ismerteti a Gömör-Kishont megyében élő magyarok és nemzetiségiek lakóházait 19 . A sort tovább lehetne folytatni, hiszen az említetteken túl még jó néhány, többnyire meglehetősen általános híradás szól arról, hogy milyen házakat építettek és milyenekben laktak a parasztok Magyarország ezen területén . Ezek azonban általában - hasonlóan az ország más területeiről származókhoz - jobbára kuriozitások, egy-egy kiragadott, jellemző, vagy annak vélt jelenség ismertetésére korlátozódnak, és nem mérhetők PÁPAI Károly tanulmányához. A Palócz faházzal meginduló, és jellemezhető kezdeti korszak még két jeles tanulmányt eredményezett, ISTVÁNFFY Gyula tollából. Az egyik, a korábban napvilágot látott, de későbbi gyűjtésen alapuló A borsodi matyó nép élete , a másik A palóczok lakóháza és berendezése . A kor néprajzi kutatása nagy figyelmet szentelt a néprajzi csoportoknak. Ennek a szemléletnek természetes következménye, hogy a néprajzi csoportok - egyéb jellemzők mellett - önálló lakóháztípussal is bírnak, így PÁPAI Károly és ISTVÁNFFY Gyula „palóc faház"-ról beszél, s az is természetes, hogy az önálló néprajzi csoportnak tekintett Mezőkövesden, Tardon és Szentistvánon „matyó ház" van. Ez a típusalkotás egy meglehetősen statikus szemléleten nyugodott, a kor külső, vagy belső formai jegyei alapján ítélte egyik, vagy másik típusba tartozónak a lakóházakat. PÁPAI Károly lényegében csak egyfajta házat ír le, mindössze távoli utalások lelhetők föl munkájában arra nézve, hogy a leírt épületeknek milyen előzménye lehetett. ISTVÁNFFY Gyula ez utóbbi folyamatot már részletesebben ismerteti, de ez típusalkotását semmi23 ben sem befolyásolta . Mindketten felfigyeltek bizonyos funkcionális jellegzetességekre is, elsősorban a hideg (női) hálókamrára, de ez esetben is csak a leírás szintjéig jutottak el. Mindez természetesen teljes egészében megfelelt a kor tudományos szemléletének, és ez semmiben sem csökkenti érdemüket abban, hogy rögzítették a Felföldön a lakóház fejlődésének egy maghatározott szakaszát, sőt a korukban oly gyakori spekulációk hiánya munkájuk használhatóságát nagymértékben elősegíti. HERMAN Ottó és JANKÓ János számos vitája közül a magyar ház eredetével foglalkozóra itt csak utalok, bár az eszmecsere egyik lényeges pontja éppen a „matyó ház" volt, de úgy vélem, hogy a terület lakóházainak történeti fejlődését illetően nem merült fel lényeges újabb körülmény 2 . 16. PÁPAI Károly 1893. 17. SZEDER Fábián 1819. 18. BÉL Mátyás 1968. 35.. 108. 19. Kiss Antal 1867. 91-95. 20. Pl. PAP Gyula 1865. IX., FRANZ Alajos 1868. 241-243., PINTÉR Sándor 1880. 17-18., FINDURA Imre 1885. 200-201., FINDURA Imre 1894. 100. stb. 21. ISTVÁNFFY Gyula 1896. 22. ISTVÁNFFY Gyula 1911. 23. Ld. MANGA János 1979. 53. kk. 24. JANKÓ János 1897. 36., HERMAN Ottó 1899. 70, a vita értékelése BALASSA M. Iván 1972. 562-567.
