Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

III. MŰVÉSZETEK A KÉPES LEVELEZŐLAPOKON - Képzőművészet

m. MŰVÉSZETEK A KÉPES LEVELEZŐLAPOKON Képzőművészet A tájlapok és üdvözlőlapok mellett a legtöbb képeslap a művészetek világából meríti tárnáit. A képes levelezőlap megjelenése után hamarosan a művészeti ismeretterjesztés egyik eszköze lett. Olcsóságánál fogva nagy tömegekhez juttatta el a klasszikus és kortárs művészek alkotásainak jól és rosszul sikerült reprodukcióit. A magán kiadók tevékenységét az üzleti érdek vezérelte, ezért jelentek meg a valódi művészi értéket képviselő lapok mellett a tömegízlést kiszolgáló silány művek reprodukció is. A művészeti lapok nagy részét a képző- és iparművészeti alkotások reprodukciói képezik, de a tájlapok közül sok a jelentős építészeti emlékeket is bemutatja. Ezek közel hozzák vásárlójukhoz a távoli földrészek építészeti remekeit és a világhírű múzeumok műkincseit. Már 1899-ben hírt adtak arról, hogy a nagy berlini akadémiai műtárlaton engedélyezték a művészeti reprodukciós képeslapok árusítását. Ez, mint a Képes Levelező-Lap újság írja „fényes bizonyítéka annak, hogy a művészi képes levelezőlap épp oly terjesztője a művészetnek, mint a többi művészi alkotás, s hivatva van a kevésbé tehetős osztálynak is hozzáférhetővé tenni olcsó pénzen a művészi reprodukciók beszerzését."

14 Külföldön és Magyarországon a klasszikusok művei mellett mindig nagyszámban jelentek meg a kortárs művészetet bemutató képeslapok. A budapesti Műcsarnok 1899. évi tavaszi tárlata után Silberer Béla kiadta a festmények és szobrok másolatait képes levelezőlapokon. Az akkor témájuk miatt „újdivatú"-nak nevezett levelezőlapok Teles Ede, Ligeti Miklós, Tolnay Ákos, Karvaly József, Tomay Gyula, Peske Géza, Knopp Imre és Szenes Fülöp egy-egy művét mutatják be. Németországban ekkor már százezrével készültek hasonló lapok, melyek Magyarországra is elkerültek. A Silberer sorozattól várták, hogy más hazai kiadók érdeklődését is felkelti a művészeti lapok iránt. Silberer Béla a századfordulón adta ki a „Magyar művészet" sorozatot többek között Kacziány Ödön, Margitay Tihamér, Kőnek Ida, Karvaly József, Inocent Ferenc, Bruck Miksa, Szenes Fülöp és Tornay Gyula műveiről. A művészi reprodukciós levelezőlapok tükrözik koruk képeslap vásárlóinak, illetve kiadóinak ízlését és a kort jellemző művészeti irányzatokat. A századforduló évtizedeiben a magyar polgárság, a hivatalnoki és a kispolgári réteg körében a tájképek és zsánerképek voltak a legnépszerűbbek. A kor jellegzetes műfaja a zsánerkép, az egyetlen szituációba sűrített történet, amelynek csattanóját még az irodalmias címek is fokozzák, A zsánerképek témaköre a valóságnak szinte minden részletét felölelte. Leggyakoribbak a város és a vidék életének történetei voltak, de a katonák vagy huszárok gáláns kalandjai, a keleti vagy cigány egzotikumok, a szentimentális tájképek és az állatjelenetek is nagy bőségben szerepeltek. A korszak jellegzetes terméke a szalonzsáner volt. A képeken megelevenednek a pesti ún. úri középosztály hitelesen 14 A Képes Levelező-Lap, 1899. 14-14.