Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

III. MŰVÉSZETEK A KÉPES LEVELEZŐLAPOKON - Képzőművészet

festett, eklektikus ízlésű, zsúfolt enteriőrjei, benne általában egy ifjú hölgy és lovagja, mindig valamiféle érzelmileg kiélezett szituációban. A szalonképfestők közül legjellemzőbbek Margitay Tihamér és Spányik Kornél képei, amelyek a humorosan udvarló ficsúrokat és a negédesen szabódó úrilányokat ábrázolják. Neogrády Antal a „szalon"-t a napsütötte vagy hófödte ligetecskékkel és mohos törzsű fákkal kidíszített természetbe helyezte, amelybe belekomponálta a teljes eleganciájukban pózoló vagy randevúra váró hölgymodelljeit. Az ún. szegényember festészet a pesti szalonokban elképzelt parasztot vagy munkást jelenítette meg romantikusan idealizált, szentimentális történet ürügyeként. E képek nagy részét nyugodtak a giccs kategóriájába sorolhatjuk (pl. Peske Géza: Csak egy szemet! Még te is?; Koroknyai Ottó: A javíthatatlan). A népéletképeket festők közül magasan kiemelkednek Bihari Sándor művei. A Bíró előtt című képe szerezte számára a hírnevet, s ezt képeslap reprodukciók is népszerűsítették. A tájképeket festő művészek csak valamiféle jelenettel érezték indokoltnak a tájkép létét. A képet kis csörgedező patakokkal, naplementékkel, holdvilággal (Neogrády Antal, Spányi Béla művei) igyekeztek szentimentálisra hangolni (XXIJJ. kép). Az érzelgős zsáner- és tájképek az átlagos közízlést szolgálták és elégítették ki, így a róluk készült reprodukciós képes levelezőlapok nagyon keresettek voltak. A teljesség igénye nélkül emelünk ki néhány jellemző lapot 1899-ből: Inocent Ferenc: Fátyol-tánc; Mark: Terefere, Szerelmi dal (56. kép); Kacziány Ödön: Ne vígy minket a kísértésbe; Hamza J.: Hazatérés a nászúiról; Pippich J.: Nem várt találkozás; Straka József: A baromfiudvarban; Nadler Róbert: Alszik a baba; Tolnai A.: Diana, Enyelgés; Neogrády Antal: Az erdő titka, Vesztett boldogság; Teles Ede: Enyelgés; Karvaly József: Vásárfia; Bihari Sándor: Munka után (57. kép). Divald Károly már 1899-ben megjelentette Rafaello, Tizian, Rubens, Murillo, Rembrandt remekeit bemutató 30 lapos sorozatát. A XX. század elején a Könyves Kálmán Magyar Műkiadó Rt. is sokszorosította a nagy magyar művészek festményeit. Többek között levelezőlapokat is forgalomba hozott Munkácsy Mihály, Lötz Károly, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Szinyei-Merse Pál, Bihari Sándor műveiről. A kiadó egyúttal állandó művészeti kiállítási szalont is fenntartott. A századfordulón világhírű volt a párizsi Salon, a kortárs művészetet bemutató intézmény. Már 1899-től képeslapokon is megjelentette a kiállított művek fekete-fehér reprodukcióit a művész nevének és a műalkotás címének a feltüntetésével. Ezeken a lapokon olyan művészek festményei, szobrai is megőrződtek, akiket ugyan ma nem tart számon a művészettörténet, de nélkülük nem alkothatunk teljes képet az adott kor művészeti életéről. A Salon d'Automne-t 1903-ban alapították Párizsban a haladó művészet támogatására. Itt rendezték meg többek között Cézanne, Van Gogh emlékkiállítását. Ez az intézmény is több képeslapot adott ki. A Raphael Tuck & Sons kiadó tette közzé képeslapokon az 1905-ös berlini művészeti kiállítás anyagát. A századforduló sajátos művészeti stílusirányzata, a szecesszió komoly hatással volt a képes levelezőlapokra is. A historizáló, eklektikus stílusutánzatokkal szakítva többek között a stilizált növényi ornamentika alkalmazása, a dekorativitás és a keleti hatású vonaljáték használata jellemzi. A Jugendstil hatása a német képeslapokon már az 1890-es évek végén jelentkezett, először a levelezőlapok keretezésében, majd a G. Hirth müncheni kiadó külön szecessziós képes levelezőlapokat is gyártott. Franciaországban a Société Secesion volt a képeslapok egyik kiadója. A művészeti piacon ma is keresett ritkaságok a Wiener Werkstatte (Bécsi Műhely) szecessziós stílusú képes levelezőlapjai. A WW egész tevékenységében kiemelkedő szerepe volt a képeslapkiadásnak, ezért érdemes ezzel kap-