Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

II. A MÚLT ÉS JELEN KÉPESLAPOKON - Városképek és tájképek

U. A MÚLT ÉS JELEN KÉPESLAPOKON Amikor kirándulásról, nyaralásról vagy ünnepek alkalmával képes levelezőlapot küldünk ismerőseinknek, nemigen gondolunk arra, hogy a lapok közül nagyon sok hoszszabb-rövidebb idő alatt történeti dokumentummá válik, és látványosan „beszél" korunkról, jelenlegi természeti környezetünkről. Ugyanígy mutatják be saját korukat a 70-100 évvel ezelőtti képeslapok. A legtöbb embernek érdekességek, kuriózumok ezek a letűnt korszakot idéző lapok. A szakembereknek - történészeknek, építészeknek, néprajzosoknak - azonban fontos tudományos dokumentumként is szolgálnak. A maguk idejében ezek a lapok természetesen nem a múlt megörökítésének a szándékával készültek, hanem a helyi sajátosságok, érdekességek bemutatására, egy-egy esemény, neves személyiség megörökítésére, illetve az iránta megnyilvánuló érdeklődés vizuális kielégítésére. Városképek és tájképek A legnagyobb mennyiségben kezdettől fogva a városképi- és tájlapok jelentek meg. Az első tájképes levelezőlapok grafikákról, főleg litográfiákról (kőrajz) készültek, előbb fekete-fehér, majd színes kivitelben. Az 1880-as, 90-es években az illusztrációk vagy egy képben töltik ki az oldal bizonyos részét, vagy több kisebb részletből állanak. Az 1880-as években készült lapoknál gyakori, hogy egészen kisméretű képet nyomtattak a lap bal felső sarkába vagy a felső részének közepére. Angliában az 1890-es években kisebb méretű tájlapokat gyártottak, mint Németországban vagy Európa többi országaiban. Ezeken a lapokon szinte postabélyeg nagyságú illusztrációkat találunk: pl. egy 1895-ös datálású lapon a londoni királyi palota 2x3 cm-es nyomata látható. Már az 1890-es években igyekeztek minél több részletet ábrázolni egy levelezőlapon. Az ilyen képeslapokat „mozaik" lapoknak nevezzük. A kőnyomatos tájképi mozaik lapok előzményét a XIX. század közepén kiadott litografált városképek jelentik. Ilyenek albumokban és honismertető kiadványokban jelentek meg. A település panorámaképe mellett 3-4 jellemző épületet ábrázolnak virággirlánd keretezéssel. Pl. Walzel Ágost Frigyes Sopronról készült kőrajzán a vármegyeháza, színház, várostorony, a bencések és domonkosok egyháza, illetve a Szent Mihály torony látható. A képeslapokon kezdetben a helységekről 2-3 részletet nyomtattak egymás mellé, rendszerint a lap bal felső részére, amely így a lap egyharmadát, felét foglalta el. A városrészleteket leggyakrabban szögletes, kerek vagy ovális formátumban montírozták egymás mellé. Nem ritkán virággirland vagy több sávos hullámvonalas keretezéssel látták el a képeket. Gyakori volt, hogy a mozaik képek közötti térbe virágokat, virágcsokrokat rajzoltak. Az 1897/98-as években már 4-6, sőt 8 részletképből is állt egy-egy illusztráció, és már csak a lap jobb alsó