Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)
I. A KÉPES LEVELEZŐLAP SZÁZ ÉVE - A magyar képeslapkiadás kezdetei
meg, hogy mennyi volt a kedvtelésből, kirándulás vagy üdülés céljából utazók száma. Viszont a Déli Vasút már 1861-ben nyári hétvégi vonatokat indított Budáról Szántódra, ahonnan az akkor még egyetlen balatoni fürdőhelyre, Füredre hajón szállították az utasokat. Az utazási feltételek javulásával az 1880-as, 90-es években Magyarországon is megnőtt a belső idegenforgalom. A középosztály életmódjához szervesen hozzátartozott a nyaralás. Nyáron minden valamirevaló társaságbeli családnak illett valamelyik divatos fürdőhelyen tölteni néhány hetet vagy hónapot, a módosabbak pedig külföldre is eljutottak. Az üdüléshez kapcsolódó, de a kereskedelmi célú utazások közben is felmerült az igény, hogy az otthonmaradt hozzátartozóknak, ismerősöknek rövid üdvözlő sorokat küldjenek, ezzel mintegy jelezve, hogy gondolnak rájuk. A levelezőlapon szereplő kép pedig be is mutatja, hogy küldője éppen hol és müyen környezetben tartózkodik. Szemléletesen tükrözi ezt az igényt az 1897-ből származó idézet: „A képeslap egy látható világ, mely szálldogál országról országra, és hozzátartozóink üdvözleteivel közelebb visz minket a tartózkodási helyükhöz, mintegy részletes ábrázolást adva róla." 10 A képeslap egyúttal praktikusabb levelezési forma is, mint az utazás közben nehézkes levélírás. Ugyanakkor a képeslapok a turizmus fejlődését is támogatták a helyi látványosságok publikálásával és az érdeklődés felkeltésével. „Látóképes levelező-lapok" elsősorban azokról a helyekről készültek, ahol a korízlés szerint valamilyen látnivaló vagy nevezetesség volt. Elsők között ábrázolták a főváros és a legnagyobb települések jellegzetes épületeit, látványosságait, a hegyi és tengeri üdülőhelyeket, fürdőket és turisztikai célpontokat. A legkorábbi magyarországi tájlapokról pontos statisztika nem áll rendelkezésre. A Képes Levelező-Lap című képeslapgyűjtő szaklap 1899. évi 2. száma is csak megközelítő adatokat közöl, amikor ismerteti, hogy addig Budapestről több mint 1 800 féle, a többi településről mintegy 2 500 fajta képeslapot készítettek. A külföldi és hazai képes levelezőlapok legteljesebb magyarországi gyűjteményében, a szerencsi múzeumban a századforduló idejéből 140 városból és 3 637 községről található képeslap. A legrégebbi táj lapok közé tartozik az 1892-es fiumei és az 1893-as nagyszebeni képeslap. A fiumei lap a híres kikötőt és a korzót ábrázolja, a nagyszebeni rajzon pedig a város távlati képe és a Grosser Ring látható, előtérben egy vonattal. A képeslapokat helyben adták ki, de mindkét színes litográfiát Majna-Frankf urban készítette a Rosenblatt cég (9., V. kép). A korai tájlapok sorában jelentős számú az üdülő- és fürdőhelyekről készült képeslap. Magyarországon 1900-ig zömében osztrák és német kiadók jelentették meg az üdülőhelyi képes levelezőlapokat. 1899-ben a „Magyar fürdők" bécsi képeslap sorozatban Bártfa, Szliács, Tátrafüred, budapesti Lukács fürdő, Balatonfüred, Herkulesfürdő, Buziás, Cirkvenica, Borszék, Trencsén, Teplice képeslapja került forgalomba. A „Látóképes Levelező-Lapok" újság kiadója hiányolja is, hogy Magyarországon nem akadt élelmes vállalkozó e lapok kiadására, és ezáltal milliókat adunk a németeknek. 1900-ban viszont már Divald Adolf bártfai fényképész a Magas Tátra legszebb tájait és fürdőhelyeit ábrázoló 118 féle képeslapot jelentetett meg. Magyarországon a legdivatosabbak a felvidéki és erdélyi nyaralóhelyek, fürdők voltak: Bártfa, Pöstyén, Szliács, Új-Tátrafüred, Herkulesfürdő, Tusnádfürdő. A gazdagabbak a csehországi Karlsbadba is eljutottak. A legkorábbi képes levelezőlapok is a felsorolt helyekről ismertek. A szerencsi gyűjtemény statisztikája alapján a századfordulón és a XX. század első évtizedeiben mintegy 60 gyógyfürdőről és üdülőhelyről készült képes 10 Velhagen & Klasings Monatsheften, XII. Jahrgang, 1897/98. I. Band.
