Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

I. A KÉPES LEVELEZŐLAP SZÁZ ÉVE - Magyar képeslapkiadás a XX. században

levelezőlap. 1905 előtt Herkulesfürdőt 180 féle, Pöstyént 95, Szliácsot 54, Fenyőházát 40, Csizi fürdőt 13 féle képeslap ábrázolja (VI. kép). A gyógyfürdők lapjain a panorámaképek mellett általános motívum a gyógyforrás a fölé emelt ivócsarnokkal, a fürdőépületek, szállodák és éttermek, teniszpálya a teniszező vendégekkel, parkrészlet a pihenő üdülőkkel és ritkábbak a fürdőcsarnok belsejét ábrázoló képek. Pöstyénben már a XIX. század elejétől szállók és fedett fürdőcsamokok fogadták a reumatikus bántalmakban szenvedő vendégeket. Az 1892. VIII. 6-i dátummal keltezett ún. mozaik képeslapon a város panorámája, a fürdőépületek és egy fürdőkocsi látható. A jellegzetes, zárt fürdőkocsi a későbbi pöstyéni lapoknak is kedvelt motívuma. Bártfafürdőről már 1895-ből ismeretes képes levelezőlap, s ennek bal felső sarkában egy kisméretű fotó az ivócsarnokot és a szállodaépületeket ábrázolja (10. kép). A Tátra legismertebb üdülőtelepe volt Ó- és Új-Tátrafüred, Tátraszéplak és a Csorba-tó. Ezekről, illetve a nevezetesebb csúcsokról (pl. gerlachfalvi), menedékházakról, vízesésekről, fogaskerekű vasútról az 1890-es években sorra jelentek meg a képeslapok (11. kép). Az üdülőtelepi részletek és tájképek mellett gyakran a jellegzetes virágok, pl. havasi gyopár rajza is díszíti a lapokat. A Balatonon a legelső üdülőhelynek Füred számított. Siófok csak az 1890-es években kezdett fellendülni, a többi tóparti településen ekkor még rendkívül kezdetleges fürdőélet volt. Az 1898-ból ismert balatoni képes levelezőlapokon láthatók a fürdőkabinokkal teli balatoni részletek a tetőtől-talpig felöltözötten fürdőző nőkkel (12-13. kép). A képeslapok kedvenc motívumai a nyaralóépületek, de pl. az egyik siófoki lapon a Zenepavilon, az étterem és a kávéház épülete is megjelenik. Magyar képeslapkiadás a XX. században Képes levelezőlapok kiadásával és forgalmazásával általában könyvkiadók, könyves papírüzletek tulajdonosai, nyomdák és fotóműhelyek foglalkoztak. Fő profiljuk nem a képeslapkiadás volt. A képes levelezőlapokon általában feltüntetik a kiadó nevét, de csak nagyon ritkán jelölik az előállító nyomdákat. A legnevesebb európai kiadók között említhetjük a Stengel & Co., drezdai céget, amely városképi és művészeti lapokat egyaránt készített és Magyarországon is forgalmazott. Híres európai kiadók voltak még: Raphael Tuck & Sons, London; (14. kép) C. W. Faulkner & Co., London; Meissner & Co., Drezda; Trinks & Co., Lipcse; Ziecher Ottmar, München; A. Ackermann, München; Edgar Schmidt, Drezda; Philipp & Kramer, Bécs. E kiadók hazai tárgyú képeslapokat is gyártottak a magyar megrendelők igénye szerint. Ezeken kívül az 1890-es években több felvidéki városról készített tájképes levelezőlapokat Kari Schwidernoch bécsi és Kari Jurischek salzburgi műintézete. A frankfurti Rosenblatt cég többek között Nagyszebenről és Fiúméról gyártott levelezőlapokat. A bécsi W. Haertel kiadó 1899-ben egy 20 lapos budapesti sorozatot jelentetett meg. A magyar képeslapkiadók és gyártók között első helyen kell szólnunk a Divald családról. Divald Károly fényképész 1865-ben állította fel Eperjesen az első magyar fotótípiai műintézetet. Az 1890-es években már Budapestre helyezte át műhelyét, de fia,