Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

VII. KÉPESLAPTECHNIKA, KÜLÖNLEGES LEVELEZŐLAPOK

1900-ban egy bécsi ékszerész ezüstből gyártott képeslapokat hozott forgalomba. Üvegre ragasztott képeslapokat Németországban készítettek, de a tükörbetétes lapokat Magyarországon is árusították az 1900-as évek elején (99. kép). Az 1938-as budapesti eucharisztikus kongresszusra adták ki a gobelin képeslapokat. Kereskedelmi forgalomba nem kerültek, csak a kongresszus előkelő résztvevői kaptak egy-egy sorozatot. A papírkeretbe ragasztott gobelin képek többek között az Országházat, Pest látképét és a városligeti Vajdahunyad várát ábrázolják (XLII. kép). A századfordulón Magyarországon is megjelentek a hímzett selyem levelezőlapok, amelyeket 1900-ban „a legelegánsabb levelezőlap újdonság"-nak neveztek. Kiadójuk Bérezi D. Sándor budapesti kézimunka nagyiparos volt. A selyemszövet az egész lapot borítja - hátul papír védi - vagy csak egy ovális, esetleg virágmotívum formájú applikációként szerepel. A hímzés a papírlapokon is előfordul. Kihímezték például a rajzolt virágokat, a nők ruháit. A spanyol képeslapok az egyes tartományokra jellemző népviseleteket hímzett kártyák sorozatán mutatják be. A lapokat selyemszállal, színes cérnával varrták, sőt gyakran csillogó flitterrel is ellátták, hátulról pedig papírborítással védték. A különböző anyagok felhasználásával készült ún. applikációs (rátétes) képeslapok rendkívül változatosak. Színes papírlapra vagy virágmintás kártyára ragasztottak kisméretű papírborítékot, táviratot, sőt díszes emlékkönyvet is. A kis borítékba pár soros üdvözletet, üzleti névjegykártyát, esetleg tréfás papírpénz küldeményt tettek. A táviratos lapok tasakjában előre nyomtatott banális formulák olvashatók, pl. „Nálunk minden rendjében. Nálatok is? Remélem!" Az egyik lapot „Lajos" küldte Hasselbauer Annuska kisasszonynak, és emlékkönyvében az alábbi, akkor divatos „költemény" olvasható: „Szíved egén kelő nap-e Óh leány, emlékem, Vagy pedig mint Lenyugvó nap, Van-e lemenőben." A „bélyegmuki" olyan képeslap, amelynél az üres levelezőlap hátoldalára hibás bélyegekből kivágott különféle mintákat ragasztanak (100. kép). A papírlapok előfordultak bársony, posztó vagy szövet applikációval is. Jellegzetesek voltak a „felöltöztetett képeslapok". A századfordulón Németországban gyártották azokat a színes posztódarabokból ragasztott lapokat, amelyek gránátos katonát vagy szemüveges háziurat ábrázolnak cérnából ragasztott övvel. Magyarországon Thaly Kálmánról, gróf Apponyi Albertről jelentek meg ilyen képeslapok. Báró Podmaniczky Frigyest a jellegzetes kockás szövetkabátba, fekete posztónadrágba „öltöztették" a levelezőlap készítői. A női mellképeket ábrázoló képeslapokon előfordul a csipkegallér, a selyemszövet ruha, de még az élőhaj rátét is, amibe masnit tűztek. Hogy a női hajat a szállítástól védjék, a lapot vékony celluloid lemezzel borították, amit színes szalaggal fűztek a kártyához (XLIII. kép). 1900-ban a képeslap rajongók között a legnagyobb szenzációt Galántai Gyula élővirágos levelezőlapjai jelentették. A préselt nefelejcset, négylevelű lóherét, szekfűt, árvácskát a papírlapra ragasztották. Németországban már 1899-ben forgalmazták azokat a táj lapokat, amelyek sarkába szárított virágokat és mohát ragasztottak (101. kép). A képet zselatin lappal védték a sérüléstől. 1900-ban azt írta a Látóképes Levelező Lapok című