Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
TOKAJ-HEGYALJA
... más adózás fejében pedig u. m. házak Taxáiért az előtt a Város az Uraságnak fizetett Rf 385 xj 27 1/2, most pedig ab Anno 1753 fizet rf 700. ... Ezenn Városban egyéb puszta telkek nintsenek hanem azok mellyeket némely ide való Nemes Uraimék és Külső Urak magok szabad fundussokhoz applicalván usuálnák, mellyektül noha Taxát nem akarnak fizetni... a szegény lakosok... azonn fundusoktól is Taxáját meg adni kénteleníttettnek." 16 Anélkül, hogy a fent hosszasan idézett „vallomás" bármely állítását elemeznénk, megjegyezzük, hogy a vizsgálatot lefolytatolt vármegyei urak előtt 9 paraszt tett vallomást, éspedig 4 tokaji, név szerint: Szombati János (64 éves), Gyüre János (63 éves), Baksai Ferenc (61 éves), Bihari István (78 éves), továbbá 1 tiszaladányi, Horváth János (57 éves), 1 bodrogkercsztúri, Kardos István (74 éves), 1 taktabáji, Gulyás János (59 éves), Juhász Szűcs Ferenc mádi (62 éves) és Leviczki János tarcali (53 éves). Milyen változással járt, milyen eredményt hozott a Mária Terézia-féle urbárium, mellyel a királynő szándéka az volt, hogy könnyítsen a jobbágy terheken, Tokaj parasztjai számára? Tudvalevő, hogy Tokaj privilegizált kamarai mezőváros volt, jobbágyi lakossága hangsúlyozta, hogy ők libertinusok (szabadmenetelű), kiket jobbágyi szolgáltatások nem, vagy alig terhelnek. E fogalmat (libertinus) úgy értelmezték, hogy annak tényleges tartalma közel volt a városi cívis (polgár) állapotához. Az így értelmezett állapot ellen indult támadásba a földesuraság, Tokaj esetében a tarcali prefektus 1757-ben. 17 Miután földterülettel nem rendelkeztek a tokaji parasztok, ezért zsellérként, illetve néhányukat alzsellérként kezelte a földesuraság. Az 1753-ban megújított urbárium erejénél fogva a kamara Szarvas nevű szőlőjében teljesítettek robotot; a szüret alkalmával 400 szedői és 50 puttonost tartozott kiállítani Tokaj város elöljárósága. 18 Az urbárium szerkesztői Tokajban 215 szabadmenetelű házas és 2 hazátlan zselléri jegyeztek a város urbáriumába. Eszerint a tokaji parasztságra összesen évi 3894 gyalog robotnapol vetettek ki. Ez az 1753-as kötelezettséggel szemben több mint 800%-os emelkedést, tehernövekedést jelentett. Csak természetes, hogy e rendkívül terhes, kedvezőtlen változásba a tokajiak nem nyugodtak bele, különösen nem a módosabb rétegek. Tiltakozásuk eredményéről maguk azt állították, hogy „csak 40-50 évi pörlekedés után ... nyerte meg Tokaj várossá e mostani szabadságát és beneficiumait", olvasható egyik forrásunkban 1778-ban. 19 Ettől kezdve a késő feudális kor évtizedeiben már nem nyúlt hozzá a tokaji parasztok kötelezettségeihez a kamarai uradalom, mígnem az 1848-1849-es forradalom nem csillogtatta meg a feudális kötöttségektől való felszabadulás reményét. Tudjuk, a dézsmás szőlőkre sem Tokajban, Tokaj-Hegyalján, sem másutt nem terjesztették ki a jobbágyfelszabadító törvények hatályát. Tokajban tehát továbbra is zsellérek maradtak a dézsmaszőlő tulajdonosai. 20 Természetesen az 1780-as évektől sem voltak panasz nélkül a tokajiak. Ekkorra azonban polarizálódott a társadalom; gyarapodott a népesség, nőttek az ellentétek az egyes csoportok és rétegek között. Heves vita, torzsalkodás robbant ki 1824-25-ben a 16 Az investigació mellékletében szerepelnek azok a nemesek, akik itt szóba jöttek:,, Garai László 1/4, Kántor Benedek 1/4, Tót János 1/4, Nagy István jövevény 1/8, Szabó Ferenc 1/8, Bégányi György 1/4, Rosnyai Sámuel 1/8. jobbágy session" élő nemes ember. 17 Orosz István 1975. 18 Bencsik János 1989/b. 133-145. 19 ZmL. összeírások, robotmunka, 1834. 20 Magyar Törvénytár. I. Ferenc József törvényei. 1868. XXIX. tcz. „A szőlőbirtok után járó tartozás megváltásáról."
