Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
TISZA-MENTE ÉS A HAJDÚSÁG
AZ „IRIGYLI" SZŐLŐSKERT (Adatok a dél-borsodi népi építkezéshez) A tiszacsegeiek a szomszédos, tiszántúli Ároktő községet elsősorban arról ismerik, hogy a helyi piacot az ároktőiek látták el nyers és aszalt gyümölccsel, lekvárral, vetőmaggal, zöldségfélével és baromfival is. A hetente egyszer (pénteken) levő hetivásárokon 20-30 ároktői asszony árusította a háton, hátiruhába kötött kasokban cipelt portékát. Rendszeresen árusítók is voltak közöttük, akik nem maradhattak el a pénteki piacokról. Nemcsak a szegényebb sorsú családok, hanem gyakran a módosabbak is (pl. Bartha Gyuláné, Győri Kálmánné) rendszeresen piacoztak. Ha a Tisza a medrében volt, akkor az ároktői (saját gazdasági) réven keltek át és a Hosszúgáton közlekedtek, s úgy jöttekmentek Csegére. Árvíz idején a tiszacsegei közúti révet használták. Általában csapatosan jártak, öt-hat asszony összefogott és úgy hozták az árut, a vállalkozó kedvűek kisebb lovas szekérrel jöttek. E közvetlen közelről tanulmányozott árucsere-forgalom irányította a figyelmemet az ároktői szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermesztésre, jelesen az „Irigyli" szőlőskertben folyó munkára. A faluról helyénvalónak tartjuk Fényes Eleket idézni: „Ároktő magyar falu Borsod vm-bcn. A Tisza jobb partján ... vizenyő lapos vidéken. Határa 7407 hold, mellyből 1826 h szántóföld, 5507 rét és legelő, 75 h füzeserdő. Urbériség 46 1/2 telek. Határa termékeny, de árvíz járja..." 1 A statisztikai adatokból az is kiderül, hogy a falu fő gazdálkodási ágazata a szántóföldi művelés, a legelő- és a rétgazdálkodás. Viszonylag kevés az erdeje és a kerti művelésre alkalmas területe. (Az adatfelvétel 1895-ben és 1935-ben történt.) 2 Ároktő határának megoszlása művelési ágak szerint Összes Szántó Kert Rét Szőlő Legelő Erdő Termékeden 6676 2133 59 1326 68 2262 294 534 6498 2336 89 1325 52 2086 367 243 Két szőlőskertje van, a falutól távol, a mezőcsáti és a tiszakeszi határ mellett, az ún. „Irigyli" szőlőskert, illetve a Tisza árterületén a „Rózsás" (állandósult nevén „Nyilas"). Az „Irigyli" a régi szőlőskert, amelyet az 1850-es években osztottak ki, az ártéri területet csak az 1920-as években törték fel és telepítették be. Történeti és néprajzi szempontból egyaránt az „Irigyli" a jelentősebb, a számottevőbb. 3 Nevének eredete is utal a faluban betöltött gazdasági szerepére. A mai szőlőtulajdonosok így beszélik el: „A földesúrtól azt kérték a zselléremberek, hogy adjon nekik egy-egy szőlőtelepítésre alkalmas területet. Ezt azonban megirigyelték a nemesek, s ők is kértek ilyen lehetőséget. Nekik azonban csak azzal a feltétellel adott szőlőföldet az egri káptalan, ha a kérdéses területet szántó1 Fényes Elek 1851. 53. 2 Jekkelfalussy József 1895.; Magyar Statisztikai Közlöny, 99. kötet, Bp., 1935. 3 A szőlőskert területe a községi tanácstól kért kimutatás alapján 73 kat. h. 1049 n.-öl. „Ez a terület is nem tisztán szőlő, vegyesen van gyümölcsössel, itt az átlagtermés szólóbői kb. 16-20 mázsa" - írja a tanácselnök.
