Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

Ide vonatkozó adatokkal tele vannak az egyházi anyakönyvek. Egy csokorra valót a tarcali református egyház halotti anyakönyveiből írtam ki: „Öreg Szabó Mihályné Aszszonyom házától egy szegény öreg kapás(t temettem). 1755. Egy jövevény kapás ember(t) a' Rádai háztul (1758). Az Oltsvári háztul egy jövevény kapás(i) ua. Egy szegény jövevény kapás Ibrányi ólábul a kertek között (1759). Egy jött-ment kapás ember (1772). Halápi István Rima Szombalbul munkára ide jött s itt meg holt (1774). Dadárul munkára ide jött Ádám János (1775). Munkára ide jővén Szederkényi lakos Tálas Márton, 62 éves (1822)." A tokaji református egyház halotti anyakönyvéből: „Patay Sámuel úr udvarában egy szegény kapás legény(t), csendítéssel és egy harangozással (temettek). 1756." A munkadíjat, a napszám bért rendszerint naponta, nagyobb üzemekben hetente kapták kézhez. A XVIII. század negyedik negyedéből való adataink szerint a nyitásért 12-15 krj-t, az első kapálásért rendre 15 krj-t, a másodikért 15-17 krj-t, a harmadlásén 15-17 krj-t fizettek. A női munka értékét 9 krj-ra becsülték.

407 b) Ha kevés volt a munkáskéz, olykor azonban más okon is, a napszámbéres munkás helyett szakmányost alkalmaztak. Kassai József évkönyvéből idézve 408 „Szakmányba dolgoztatja a szőlejét az, aki egész áltáljában adja ki kapálni, azaz nem napszámra, szakmányba, vállalta a szőlőmunkát az, aki pl. az első kapálást fölvállalta s teszem 50 Vft-ért megalkudta. Szakmányos (pedig) olyan munkás a ki valamely munkát áltáljában előre kikötött bérért vállal föl."

409 Hegyalján úgy számoltak a szakmánnyal, hogy a szőlő éves munkájára hét szakmányt vettek. így jártak el akkor, amikor a szőlőt megbecsültették: „Révész Kiss János szőlője a Túrzó járásban (...) 4 kapás (...) mivel 7 szakmánya lévén, ennek munkáltatása esztendeig 30 krj-ral (napszámbér), 14 Rhft."

410 Ha a szakmányost a munkában valami súlyosan akadályozta volna, akkor az elvégzett munka arányában kapta meg a rész-szakmányt.

411 Máskor a szakmányos lebetegedett, ilyenkor maga helyett napszámost fogadott a szakmányból.

412 Elszórt megjegyzésekből arra lehet következtetnünk, hogy a szakmány kedvezőbb volt a munkás számára, mint a munkáltatónak. Különösen akkor érezzük ezt igaznak, ha azért adták ki szakmányosnak a művelést, mert kevés volt a munkavállaló. Ezek valószínűen az egy-egy munkafázisra vonatkoztatható szakmánymunkák lehettek. Természetesen éves szakmányosok is dolgoztak. Ezek között iparosok is előfordulhattak, mint Lipcsei Mihály 1780-ban. Esetét a „Betsülletes Nemes Tanáts"-hoz címzett kérelmében így adta elő: „Történt rajtam a múlt 1779 dik esztendőben, hogy amidőn mesterségemnek fel állításában foglalatoskodtam volna, de én ezekben az Isteni felségtől meg gátoltatván, szörnyű károkkal meg látogattattam. Ezen káromnak repcratiojára vállaltam fel N. L. Báró Czolhanznak a Tokaji Promontóriumon öt darab szőlőjét szakmányban dolgozni: Mely öt darab szőlőnek summaliter szakmánya tészen ötvenhat Nro 56 Vf-kat (...) ez után rendeltetett protiom rajtam terhes lévén (... kérte annak mérséklését)."

413 E forrásból is kitűnik, hogy a város elöljárósága a szakmányost a szakmány révén szerzett jövedelméért 407 Uo. városgazd. számadások, 1778-1790. 408 Szinnyei József 1897-1901. IJ. 478. 409 Kassai József 1833-1836. 410 ZmL. tanácsul, jkv. 1821. No. 141. Uo. 1813. No. 50., No. 53., No. 55. 411 Uo. városgazda számadásai, 1796. 412 Uo. tanácsul, jkv. 1808. No. 123. 413 Uo. iratok, számadások, 1780-82.