Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

megadóztatta. Erre a különböző konskripciókban számos példát találhatunk, éppen úgy, mint a vincellérségre is vannak adatok. c) A vincellér (vincellér) vállalkozó, szakember volt, aki maga is művelhette a felvállalt szőlőterületet, jobbára azonban napszámosokat fogadott, s azokkal végeztette a munkát. Egy-egy nagyobb területtel bíró szőlőtulajdonosnak már vincellért kellett fogadnia. Különösen az extraneus birtokosok nem gazdálkodhattak vincellérek nélkül.

414 Vincelléreket foglalkoztattak az egyházi rendek tokaji birtokain, továbbá a pataki kollégium, a „muszka cárnő" szőlőiben.

415 Vincellért tartott a közel 100 kapás szőlő fölött rendelkező tokaji magisztrátus is. A városgazda elszámolásaiból plasztikus kép bomlik ki arról, hogy miként gazdálkodott a város, hogyan és mennyiért műveltette szőlőit. A gondos vincellér szakértelme következtében nélkülözhetetlen lehetett, hiszen szaktudás nélkül a birtokos kockáztathatta az éves termést, az éves hasznot. Érthető tehát, ha bizalmi emberként kezelte a gazda. Ha kölcsönös megelégedéssel végezte munkáját, ha pontosan látta el felelősségteljes feladatát, akkor ragaszkodott hozzá a tulajdonos is. Nem ritka tehát a hosszú éveket egy helyben dolgozó vincellér sem. A tokaj-hegyaljai szőlőrendtartások sokat foglalkoznak a vincellérekkel. A szövegezésükből kitűnik, hogy gyakran csalárdoknak, hamisaknak, telhetetleneknek tartották őket a szőlősgazdák, miből is az következett, hogy alaposan körülszabályozták a vincellér kötelességét. Egyebek mellett „Minden Vinczellér Urához való hűséges Szolgálattyára és az regulámentumnak meg tartására hittel légyen köteles, kiknek fizettessék minden 10 florcni Szagmany után, ha Ura házában lakik (kész pénzben) 1 ft, ha penig maga vagy más Ember házánál lakik (kész pénzben) 1 Tallér" adassék.

416 Olykor eszerint emlegették a vincellért: „Kudász János a Hét szőlősi Hites vinczellér"-t megszólította.

417 Ennek ellenére, mármint a kötelező eskütétel ellenére előfordultak csalárdságok. Kausay János szőlője mellett egy ültetvényt azért tettek eladóvá, mert „mind tőllem való távol létele mind nehéz hozzá járása (...) s a vinczelléreknek tökélletlen húzások-vonások, rossz munkálkodások miatt" sok kárt szenvedett a tulajdonos.

418 Nemes Homolkay özvegye bizonyította, hogy a „Pálkocsi promontóriumon Nemzetes Morali Asszonyság vinczellérje Nyesti Mihály a gohér szőlőjét le szedte volna, kosárra szedte..."

419 Nemhiába vélekedett Debreczeni Ember András a vincellérekről ígyen: Aki vincellérkcdik, felnyíl annak szeme, Bővülködik pénzzel, hízik a teteme. Nem cserél senkivel, nincs is félelme.

420 Az egyéni boldogulásra is vannak írott adataink. Roskovics Mihály tokaji lakos panaszkodik, hogy „1798-ban páros életemet kezdvén, ugyanakkor mindjárt fejem után a porüo fizetésre vonattam (...) anyósommal egész egy esztendeig egy kenyéren voltam (...) a város szőlőjébe 1799-180l-ben (2 évig) vinczellér voltam."

421 414 Vincze István 1961. 100. ZmL. iratok, 1770. 415 Uo. Conscriptio vinearum 1765. 416 Uo. Loc. 105. No. 697. 15. p. 1641. 417 Uo. tanácsul, jkv. 1818. No. 217. 418 Uo. 1808. No. 54. 419 Törvénysz. ir. 1819. 420 Debreczeni Ember András (és Marton József) 1987. 30. 421 ZmL. tanácsul, jkv. 1801. No. 49.