Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TISZA-MENTE ÉS A HAJDÚSÁG

lása volt. Balmazújvároson a tavaszi szántás-vetés végeztével a lovakat hevertették, a szolgalegények vagy a gazdák, legény sorú fiai lóval-szekérrel kimentek a távoli kaszáló rétekre, s miközben a lovak hétszámra legeltek, ók a téli takarmányt kaszálták, gyűjtötték. Tiszacsegén a gyenge fijas kancákat a gyepszélen legeltették. Az volt a fiúgyerekek vasárnap délutáni feladata, hogy a heverő lovakat őrizték, meg aKövics bányán meg-úsztatták. A lovak gondozása, hajtása, igázása tehát csaknem kizárólag férfimunka volt a paraszti társadalomban. Lánygyerek vagy fehírcseléd (asszony) csak akkor dolgozott lóval, ha nem volt legény vagy munkaképes férfi a családban. Ilyenkor feltűnést keltett az, hogy asszony hajtja a lovat. Nem is mulasztották el a tréfacsinálók, hogy meg ne jegyezzék: „Lyukas a kocsis!" (Polgár) vagy „Bajuszára ült a kocsis!" (Tiszacsege). De úgy is járta, hogy: eső lesz, mert asszony hajtja a lovat. A szabadon legeltetett lovakat bíklyóba tették. Kulcsos vagy karikás bíklyókkal gátolták őket a mozgásban, de ezzel védték a lókötők, a tolvajok ellen is. Hajdúböszörményben a gönci bíklyókat úgy emlegetik, mint amelyek a legalkalmasabbak a tolvajok ellen. Tiszacsegén elmondották, hogy voltak, akik a kulcsos bíklyót is ki tudták nyitni. Ezek a következőképpen szerezték a tudományukat. Megfigyelték, hogy a vasfű érintésére a bíklyó kinyílott, leesett a ló lábáról. Ezért, ahol nyitott, „ló lábáról leesett" bíklyót találtak a legelőn, ott keresték a vasfüvet. Hajnalban leltek rá, ilyenkor vérszínű rajta a harmat, erről felismerhetni. A megtalált vasfű dudváját belevésték a tenyerükbe, mégpedig késsel felvágták a húst, majd a sebbe belehelyezték a füvet, bekötözték, s gyógyulni hagyták. Az így beleforrt a testükbe. Kezüktől kinyílt minden bíklyó, minden zár. A lófogatok árulkodtak a tulajdonos, a lovak gazdájának vagyoni állapotáról, tekintélyéről, de egyéniségéről, sőt a szolgalegény rendszeretetéről is. A szegényember egy vagy két lovat hajtott szekerében, szerszáma csak kenderből készült, kötöfík]e is madzag vagy kötél. A tehetősebbek a növendékcsikót ősz felé lógóxa fogták, s így hármas lófogattal mentek a határba. A lógóra már illett a csengő. Hangja a harmatos őszi hajnalokon messzire hangzott. A módos gazda négyes fogattal járta a határt, négyesbe szántott, hordott, nyomtatott. Igájuk már egész évben csengőt viselt. A debreceni tanyás gazdák ötös-hatos-hetes fogatot is tartottak. A módos fogathoz díszes szerszám illett. A kantárt, a hámot díszesen font sallangokkal és rézcsatokkal tették még szebbé. E szíjgyártó remekek a múzeumi gyűjtemények kincsei. A hajdúböszörményi lovas-legényes lakodalmak híresek voltak pompájukról. Nyolc-tíz fehér ingbe-gatyába öltözött legény, a gyakran erre az alkalomra kölcsönzött lovakon lovagolva nyitotta meg a lakodalmas menetet. Ezekre a lovakra már favázú nyereg és csengő is került. Még a sorrendet is előre megállapították. A legszebb lovak haladtak elöl, a gazda még akkor is büszke volt a menet elején haladó lovára, ha azt csupán kölcsönözték tőle. Hasonlóképpen pompás menet volt a szüreti mulatság, ahol ismét szerephez jutottak a hátaslovak és az azokat megülő legények, akik csikóbőrös kulacsból kínálgatták a kíváncsiskodókat. A szánkóba fogott lovaknak mindig csengőt kötöttek a nyakába, mert a csendben, zajtalanul sikló szán balesetet okozhatott. Ezt a hatóságok is előírták. Egy kedves szokás, a szánkózás Hajdúböszörményben szinte napjainkig élt. Mikor a friss hó leesett, akkor az ismerős lányok, fiúk csengős szánkóra ültek, s így járták a város utcáit. Volt nevetgélés, játék bőven, a hógolyózás sem maradt el. Polgáron a farsangi mulatságok egyike is a lovasszánkóhoz kapcsolódott. Két idősebb asszony menyasszonynak-vőlegénynek öltözött, a szánkó derekába ült. A játékot csak hangulatosabbá tette, hogy gyalog szánkóra ültették a „menyasszonyt", s madzaggal kötötték a lovasszánkó után. Az könnyen felborult, így elhagyták a „menyasszonyt". Utána aztán nagy lármával keresésére indultak.