Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

maciak hordószámra szállították a meszet.

343 Bizonyára tekintélyes felhozatal volt a kötőfűből is.

344 Rendszerint ott találhatták az edényárusokat

345 az üvegből készült palack árusait.

346 Pócs Ferenc Nagy-Patakról dinnyével szekerezett a tokaji piacra feleségével együtt.

347 Talán az akkor még terjedő szenvedély, a pipázás is megérdemli, hogy megemlítsük: „Salamon Borek (tiszalöki lakos) pipát rezelö zsidó - panaszolja -, a tokaji vásárban kimaradt 90 db pipáját értékesítésre oda adta", de nem számolt el az árával az átvevő.

348 Csak utalásszerűén említjük meg afakereskedelmet; hiszen évente a Tiszán a tutajok százait úsztatták a Máramarosi havasokból.

349 Olykor almával, más gyümölccsel rakva érkeztek Tokajba is.

350 A folyókon érkezett a szőlőkaró, a tűzi- és az épületfa is.

351 A Tisza-parti portuson folyt a fenyőfa feldolgozása, egyebek mellett a zsindelyhasítás?

52 Nem részletezzük a halárusítást, mert annyira természetes volt mindez, hogy külön fejezetet kellene szentelnünk mind a halászok közvetlen, mind a halaskofák közvetítő kereskedelmének.

35 3 Külön szakosodtak a bor-, illetve a sóárusításra azok a kereskedők, az utóbbi esetben a sóhivatal, akik tekintélyes haszon reményében vállalták a forgalmazást. A borforgalmazáshoz az 1820-as években tapadt afaktorság, „s faktor-pénzt tartoztak fizetni mindkét oldalról", vagyis mind az eladó, mind a vevő „honorálta" a faktor fáradozásait.

354 A bor forgalmazásának jelentős színtere a város korcsmája volt. Az egészet felügyelte, irányította a borbíró, amely tisztes városi hivatalnak számított Tokajban.

355 A kistermelő tokajiak joga volt a kurta korcsma-árulás; nemcsak helyben, hanem más településen is.

356 Néhány szót kell szólnunk azokról a színterekről, hevenyészett vagy állandóbb anyagból készült építményekről, melyekben a kereskedés valamely részlete zajlott. Úgy tűnik, hogy a bolt (az uraság borbély bótya) mind a mesterséggyakorlás, mind valaminő árusítás helye lehetett.

357 Spitz Salamonnak „a vásár helyen lévő deszka sátorát" bírói zár alá vették.

358 Slézinger Majernek a „Barom vásár helyen kő fundamentumra vályogból épült Bor mérő sátora" volt.

359 Egy másik elnevezésre is bukkanhatunk, hasonló tartalommal, éspedig a tabernára, amelyben bort mértek; s abban „früstökölni is" lehetett.

360 Úgy látszik, hogy a római katolikus templom kerítése továbbra is állhatott, vagy más anyagból újat építettek köréje, mert 1836-ban „a mostani Templom kerítése mellett (...) egy fa butykát építtetett" Paulik György fazekas özvegye.

361 343 Uo. 1780. 344 Uo. 1794. stb. 345 Uo. tanácsul, jkv. 1820. No. 24. 346 Uo. 1821. No. 158., No. 183. 347 Uo. törvénysz. ir. 1821. 348 Uo. tanácsul, jkv. 1826. No. 50., törvénysz. ir. 1825. 349 Spech Lajos 1823. 350 ZmL. iratok 1764. (Nagylónya), tanácsul, jkv. 1806. No. 71. (Tarpa) 351 ZmL. törvénysz. ir. 1782. 352 Uo. törvénysz. ir. 1785., Mohi-Lassgaliner, 1828. 353 Külön piacsoron árulták a halat a kofák. 354 ZmL. iratok, 1824. Bencsik János 1988/d. 106. 355 Bencsik János 1988/e. 356 ZmL. tanácsul, jkv. 1820. No. 46., törvénysz. ir. 1772., 1781. 357 Uo. 1770. 358 Uo. tanácsul, jkv. 1813. No. 62., 1818. No. 176. 359 Uo. 1818. No. 176. 360 Uo. iratok, 1820. törvénysz. ir. 1820. 361 Uo. tanácsul, jkv. 1835. No. 27.