Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

5. A zsidók Ha egy olyan vallási - vagy más jellegű - térképet szerkesztenénk, amelyen a hazai zsidóság XVIII. századi településenkénti lélekszámát mutatnánk be, akkor c korszakban Tokaj-Hegyalja előkelő helyet foglalna el. Különösen pedig Tokaj érdekelhet bennünket.

362 Témánk szempontjából érdektelen lehet a kuruc-labanc háborúskodás éppen úgy, mint a Rákóczi-féle szabadságharc, mert ezekben az évtizedekben a hazai zsidóság lélekszáma lényegesen nem gyarapodhatott. A háborús közállapotok nem kedveztek sem a nyugodt termelőmunkának, sem pedig a többirányú fejlődésnek. Igazából Lengyelország egymást követő felosztásával,

363 a dél-lengyelországi területek - elsősorban Galícia - osztrák fennhatóság alá kerülésével, továbbá II. József (1780-1790) vonatkozó rendeleteivel kezdődően beszélhetünk a zsidóság számottevő bevándorlásával.

364 Azt természetesen nem vitathatjuk, hogy kisebb-nagyobb lélekszámú zsidó közösségek találhatók a hegyaljai mezővárosokban is a vizsgált korszakban. Erre egyértelmű utalást fedezhetünk fel a mádi zsinagóga építésének tényében,

363 amikor is bizonyára egy erős zsidó közösséggel számolhatunk Mádon. Népessége felszaporodhatott és megerősödhetett gazdaságilag. Nos, ami a tokaji zsidóság e viszonylag korai történetét illeti, c kérdéskör tanulmányozásához néhány forrás rendelkezésünkre áll. Hozzátéve mindjárt, hogy miután a zsidóság a Hegyalján a XVIII. században sem úrbéres viszonyban nem állott a földesurasággal, még kevésbé a tokaji domíniummal, sem a hazai nemesség tagjai sorába nem kerülhetett, ezért a zsidó háztartások a szokott összeírásokba nemigen szerepelhettek. A szokott jobbágy-konskripciókból csaknem mindig kimaradtak. így nem szerepelnek Tokaj 1774-es urbáriumában sem. Ugyanakkor a más szempontok alapján szerkesztett 1777-es urbáriumban egy vitathatatlanul zsidó egyén, Simon Izrael már felbukkan. E meglehetősen sommás megállapítás ellenérc a vizsgált évszázadban feltűnnek a zsidó családok a konskripciókban a jobbágy családok, illetve a zsellérek között. Gyorsabb beépülésüket a társadalomba részben kirekesztettségük, részben mobilitásuk akadályozhatta. Mindenekelőtt az egyik, e szempontból korainak tekinthető jobbágynépességet teljes egészében tartalmazó, 1746-os összeírást vizsgáljuk meg! AZ 1746-OS ÖSSZEÍRÁS TAXÁLÓ ZSIDÓ CSALÁDFŐI Kinél, Fizetett taxa hol lakik összege Mojses Sidó ? saját 8 Rft Tóbiás Sidó Lőcsei Andrásnál 4 Borok Sidó (árendás) Sárközinél 5 Sárközi házánál lévő Sidó (így írva) 6 Andrássy házánál lévő Sidó 4 (Megjegyzés: Jellemző, hogy a lajstromozott 5 zsidó családfőből 2 nevét nem is tudták.) A feltüntetett 5 személy 27 Rft taxát fizetett az uradalom számára. Borokról megtudhatjuk, hogy valamely regáléjövedelmet bérelt. Halvány utalás van arra nézve, hogy 362 Albach J. S. 1834. Tokaj lélekszáma 2242 fő (?), ebből zsidó 87 fő. 363 Topolszky, Jerzy 1989. A három felosztás 1772, 1793 és 1795-ben volt. 364 Bubnov, Simon. Az 1782-es türelmi rendeletről van szó. 365 A mádi zsinagóga idejét 1771-re teszi Kárpáthi L. 1987. Ezzel szemben Binyamina izraeli küldöttsége megtekintette az ajtó fölötti dátumkövet, miszerint 1838 lenne az évszám.